A „Gulyás Virág kimondja” Facebook-oldal hétfőn egy magyar rendszámú buszról közölt fotót, amelyről “fejkendős nők” és “fekete férfiak” szálltak le egy magyarországi pihenőhelyen. A bejegyzés az utasok származását hangsúlyozva azt sejtette, hogy magyarországi jelenlétük mögött kormány általi betelepítés állhat, és várja, “hogy idővel kiderüljön kik is érkeztek ide tegnap.”
Segítünk, hogy ne kelljen tovább várni a nagy leleplezésre.
A buszon Stipendium Hungaricum ösztöndíjas egyetemisták utaztak, olyan külföldi hallgatók, akik egy 2013-ban, az akkori magyar kormány által létrehozott állami ösztöndíjprogram keretében érkeztek Magyarországra, hogy magyar egyetemeken tanuljanak. A programot azóta az előző kormány olyan szintre duzzasztotta, hogy 2025 szeptemberében már több mint 11 ezer Stipendium Hungaricum Ösztöndíjas hallgatónak biztosított magyarországi tanulmányi lehetőséget.
A program célja egyébként nem a magyarországi letelepedésük, az ösztöndíjasoktól ugyanis elvárt, hogy tanulmányaik befejezése után hazatérjenek, és az itt megszerzett tudást saját országukban hasznosítsák.
A Magyarországon töltött éveik alatt a HÖOK egy Stipendium Hungaricum Mentor Network elnevezésű mentorhálózattal segíti őket abban, hogy megismerjék Magyarországot és a magyar kultúrát, eligazodjanak az egyetemi életben, valamint könnyebben beilleszkedjenek az itteni közösségekbe. Ennek részeként utaznak, közösségi programokon vesznek részt, és – bármilyen meglepő – időnként egy magyar rendszámú busszal egy autópálya-pihenőben is megállnak. A fotón szereplő hallgatók is egy ilyen országismereti programon vettek részt. A több tucat országból érkezett egyetemisták Sopronban jártak: meglátogatták a római kori kőtárat és a Storno-gyűjteményt, felmentek a Tűztoronyba, és a város történetén keresztül ismerkedtek többek között Szent István államalapításával, a soproni népszavazással, a poncichter borkultúrával, a magyarországi felekezetek történetével, a magyarság eredetével, a holokauszttal és a selmeci diákhagyományokkal. A busz „turizmus brandingjének” hiánya mögött sem szükséges különösebb rejtélyt keresni, ugyanis nem turistabuszról van szó.
Tegyük most félre azt is, hogy ki támogatja és ki ellenzi az előző magyar kormány által létrehozott ösztöndíjprogramot, vagy azt a gondolatot, hogy Magyarország ilyen módon segítsen rosszabb helyzetű országok fiataljainak. Ha minden politikai vitát lehántunk róla, akkor ugyanis maradnak 18–21 éves fiatalok, akik közül sokan olyan harmadik országbeli körülmények közül érkeznek, ahol egyébként jóval kevesebb esélyük lenne felsőoktatásban tanulni. Eljönnek több ezer kilométerre Magyarországra, hogy diplomát szerezzenek, majd egy magát „narratív szemléletű, az értékeit nyíltan vállaló politikai újságíróként, riporterként” meghatározó közszereplő pusztán a bőrszínük és öltözetük alapján céltáblává teszi őket. Lehet vitatkozni bevándorlásról, ösztöndíjprogramokról, de fiatal egyetemistákat a bőrszínük és vallásukra utaló öltözetük alapján lefotózni, majd jelenlétüket fenyegető rejtélyként tálalni, anélkül, hogy minimálisan is megpróbálna a “szerző” utána járni az okának, az nem újságírás.
Mindenesetre reméljük, sikerült segítenünk a nagy nyomozásban. A történet végül valóban elvezetett egy magyar kormányig – csak talán nem egészen úgy, ahogyan a bejegyzés szerzője sejtetni akarta.