Nulla kredit- semmi a valamiért

A felsőoktatási rendszer egyik visszatérő problémája, hogy a hallgatóknak időnként 0 kredites, mégis kötelező tantárgyakat kell teljesíteniük. Ez azt jelenti, hogy a diákok időt és energiát fordítanak egy tárgyra, miközben annak teljesítése semmilyen módon nem járul hozzá a diplomához szükséges kreditekhez. Ez a gyakorlat nemcsak demotiváló, hanem igazságtalan is, hiszen a hallgatók tanulásba fektetett idejét nem ismerik el.

A kreditrendszer alapvető célja, hogy az egyes tárgyakhoz rendelt kreditértékek tükrözzék az adott kurzusra fordított hallgatói munkaterhelést, beleértve a kontaktórákat és az otthoni felkészülést is. Ha egy tárgy teljesítése tényleges munkát igényel, akkor annak kreditértékkel is kellene járnia. Ezért szükséges, hogy a kreditek meghatározásánál figyelembe vegyék a hallgatók által befektetett időt, és megszüntessék a nulla kredites, ám kötelezően elvégzendő tantárgyakat.

Egy igazságosabb kreditrendszer nemcsak a hallgatók terheinek kiegyensúlyozásához járulna hozzá, hanem a tanulmányi motivációt is növelné. A felsőoktatás célja nem az értelmetlen túlterhelés, hanem a hallgatók tudásának fejlesztése, amelyet egy jól kialakított kreditrendszernek is támogatnia kellene.