Ha megtalállak, magamat keresem meg - gondolatból tett: a pszichológus keresésről

“Átzuhanni: az fáj. A változás

szűk száján átcsúszni, az horzsolás.”
- Nádasdy Ádám


Mumusként, tabuként kezelt a mai napig sokszor a pszichológus keresése, miközben egyre több helyen, több felületen, több közösségben válik teljesen természetessé, hogy szerdánként nem megyünk a többiekkel a szokásos fröccsünket elfogyasztani, mert időpontunk van pszichológosunkhoz - azonban nem válik

Nagyon fontos: ezek a lépések nem kell, hogy ezt a sorrendet tartva valósuljanak meg egymás után és maradhatnak is ki elemek - a fontos az, hogy keressünk belső motivációt gondolatainkat tettekké alakítani!


Elsőként talán a legkevésbé kiemelttel kezdeném: nem tudni, pontosan mit is akarok megváltoztatni: NORMÁLIS. Valójában, ha szeretnénk leendő szakemberünk és a saját munkánk elindulását megkönnyíteni, érdemes lehet összeszedni és pontokba rendezni, hogy jelen pillanatban mik azok a dolgok, helyzetek, személyek, kapcsolatok az életünkben, amelyekkel nehezen haladunk, frusztrációt okoznak számunkra, kibillentenek minket az egyensúlyunkból. Olyan dolgok is segítik a szakemberek munkáját, amelyek számunkra egyértelműek, vagy túl bagatellnek hatnak. Egy egyszerű “anya hozzáállása az élethez” vagy “egyetemi légkör” is rengeteg jelentést hordoz magában.

Amikor meghallgatom magam, sokszor nem jut az eszembe letenni a társadalmi előítéleteket. Pedig kivel legyek igazán megértő, ha nem saját magammal?


Ha van egy ilyen lista a tarsolyunkban, máris segítségül hívhatjuk akár az egyetemi mentálhigiénés csoportok segítségét, akár az interneten is bátran keresgélhetünk: minden szakembernek van egy-két speciális területe, amelyre szakosodott. Például stresszkezeléssel kapcsolatosan vannak elakadásaim, akkor egy erre specializálódott ember hatékonyabban fog nekem segíteni.


Második fontos gondolat: a szakember, akit elsőre megtalálok, nem biztos, hogy nekem tud segíteni - de ez nem azt jelenti, hogy alkalmatlan szakemberről van szó. A pszichológus/pszichiáter is ember, nem biztos, hogy meglesz a kölcsönös szimpátia, vagy hogy sikerül megtalálni a közös hangot. Ez rendben van - természetesen minket hatalmas csalódásként érhet, de nem kell feladni az első alkalommal. Általában, ha a szakember is felismeri, hogy nem tudna működni a közös munka, nyitott arra, hogy egy olyan személyt ajánljon, aki jártas a mi problémakörünkben és aki hatékonyan tud együtt dolgozni velünk.

Kitérve a piszkos anyagiakra: a drágább nem feltétlen “hatékonyabb”. Ezzel egyetlen egy szakembert sem szeretnék alul- vagy felülárazottnak kiáltani! Arra viszont nagyon fontos figyelnünk, hogy a szakembernek ez a munkája és minden bizonnyal meg is dolgozik ezért az összegért. Egy szakember velünk nem csak akkor dolgozik, amikor leülünk arra a 45-60 percre és beszélgetünk. Sok elő- és utómunka követi ezeket a beszélgetéseket, minden találkozás előtt felkészül, keres megoldási lehetőségeket számunkra.

Ezek az anyagiak kezdetben igen megterhelőnek bizonyulhatnak: emiatt érdemes lehet olyan személlyel megosztanunk ezeket a költségeket, akiben megbízunk és esetleg kérni segítséget a finanszírozásban (szülőktől, nagyszülőktől, párunktól). Valamint, ha ezekről az anyagiakkal kapcsolatos érzéseinkről a pszichológosunkkal/pszichiáterünkkel is beszélünk, esetlegesen ő is ajánlhat megoldást (hitelezés, diákkedvezmény formájában).


Normális kételkedni: mindenben és mindenkiben. Ha szabad ilyet állítani: az igazán jó szakember kibillent a saját valóságunkból és megkérdezi, amit eddig biztosnak éreztünk. Olyan perspektívákra világíthat rá, amelyek addig nem jutottak az eszünkbe, vagy nem tartottuk annyira fontosnak, említésre méltónak. Emiatt is fontos, hogy igyekezzünk minél nagyobb nyitottsággal állni olyan gondolatokkal kapcsolatosan is hozzá, amelyekkel elsőre kellemetlenül érezzük magunkat, vagy rosszul eshet róluk beszélni, mert…

“Bizonyos dolgok, ha kimondják őket, életre kelnek.”
- Jennifer L Armentrout


Amikor elkezdünk magunkkal foglalkozni, az elsőre önzőnek hathat. Viszont senki másnak nem kell annyira jól ismernie engem, mint saját magamnak. A legnagyobb erő - tapasztalatból mondhatom - az, hogyha minél inkább ismerjük magunkat és ehhez egy nagyon jó segítség lehet szakemberhez fordulni. Mindenkit biztatok arra, hogy keressen fel egy olyan embert, akivel megtalálja a közös hangot, akivel biztonságban felfedezheti önmagát.


Gál Panni