7 dolog, amiről azt hitted, hogy igaz a pszichológusokra

Sajnos azonban még mindig vannak, akik téves dolgokat gondolnak a pszichológushoz járásról. Ez a világ rejtélyesnek tűnhet sokak számára, mivel nem mindig annyira egyértelmű, mivel is foglalkoznak ők pontosan. 

Ezekből a vélekedésekből gyűjtöttünk össze párat, remélve, hogy Ti is úgy gondoljátok majd, pszichológushoz járni menő dolog.

Kezdjük a (talán) legelterjedtebbel!

Tévhit 1 – „Pszichológushoz csak a „bolondok” járnak.”
Természetesen ez a vélekedés nem igaz, hiszen pszichológushoz nem csak a mentális betegséggel küzdő személyek (akikre gyakran illeszti a társadalom a „bolond” vagy a „dilis” jelzőt) járhatnak. A pszichológus számos területen segíthet, például az egyéni elakadásainkban, vagy átlendíthet bennünket egy-egy motiválatlan időszakon. 

Nem csupán egyéni konzultációkra járhatunk. Csoportos terápiát is igénybe vehetünk szükség esetén, például járhatunk családterapeutához vagy párkapcsolati tanácsadóhoz is. 

Nagyon nagy dolgot tehetünk magunkért – és ezáltal szeretteinkért is –, ha pszichológus segítségét kérjük egy nehezebb időszak során. 

…és akkor nézzük is a 2. tévhitet, amely szorosan ennek a gondolatmenetnek a folytatása lehet:

Tévhit 2 – „Pszichológushoz csak akkor járnak az emberek, ha problémájuk van.” 
Pszichológushoz akkor is elmehetünk, ha nincs az életünkben olyan krízis vagy nehézség, amelyet megoldani kívánunk. Azzal is fordulhatsz pszichológushoz, ha szeretnéd jobban érteni magad, a viselkedésedet, a döntéseidet. Vannak, akik a személyiségük egy részét vagy készségeik valamelyikét szeretnék fejleszteni. Célzottabb ügyekben, például továbbtanulással vagy pályakezdéssel kapcsolatban is tudunk tanácsadásra jelentkezni, hogy a számunkra legmegfelelőbb karriert építhessük ki a későbbiekben. 

Szakember a stressz kezelésében is támogathat bennünket. Létezik több olyan módszer is, amely az ellazulásban segít, vagy segítségével gyakorolhatjuk a tudatos jelenlétet és a tudatosságot (egy korábbi cikkünkben írtunk is a témáról, itt találod.

Ezen kívül kiemelnénk még a sportpszichológia területét is, ahol szintén a fejlődés van a kulcsszerepben. A sportpszichológus célja, hogy a sportolóból a legtöbbet hozza ki, különböző pszichológiai gyakorlatok és önismereti feladatokon keresztül. 

Szüleinktől nem csak a genetikai és biológiai jellemzőinket örököljük. A család az első közeg, amelynek a részesei lehetünk. Ennek működésén, a szüleink hozzánk és egymáshoz való viszonyulásán keresztül kezdjük el elsajátítani, „hogyan működnek a dolgok a világban”.  

Valószínűleg ezzel is összefügg a 3. tévhit is, mely szerint…

Tévhit 3 – „A pszichológusok mindent a gyermekkorra vezetnek vissza.”
Bár a folyamat elején általában el kell mesélned az élettörténetedet, és a későbbiekben is kitérhettek a gyermekkorodra, természetesen nem minden esetben a gyermekkori tapasztalataid határozzák meg az aktuális érzéseidet, tetteidet. 

Vannak olyan nehézségek az életünkben, amelyek kiskorunkban gyökereznek, például számos felnőttkori kapcsolati probléma alakulhat a csecsemőkori kötődési zavarok miatt. Ettől nem szabad megijedni, a pszichológusod melletted áll, és segít túllépni, még akkor is, ha egészen a gyermekkorodig kell ásni, hogy megtaláljátok a probléma forrását. 

Ettől függetlenül nem minden esetben keresendő a gyermekkorban a kiváltó ok. Az életviteled, társas kapcsolataid alakulása szintén befolyással lehet arra, aktuálisan hogyan érzed magad. 

Tévhit 4 – „A pszichológusok mindig kielemzik az embert.”
(„…akkor is, ha csak összefutottunk a közértben!”)

A pszichológusi szakma keretek és etikai elvek közé rendezett. A szakember az üléseken is csak a másik fél beleegyezésével „elemez”, ott is rendszerint előre meghatározott pszichológiai módszerek (például tesztek) segítségével. 

Ha az utcán vagy a sarki kisboltban találkozol egy személlyel, akiről tudod, hogy pszichológus, nem kell vigyázzban állnod, nem fog kielemezni. Ilyen alkalmak során ő nem pszichológusként van jelen, hanem ő is vásárlóként. Nem kell attól tartanod, hogy ha véletlenül udvariatlanul viselkedtél a sorban állás közben, akkor messzemenő következtetéseket von le a személyiségedről. 

Tévhit 5 – „Majd a pszichológus megmondja, hogy mit tegyek!”
Szuper jó, ha pszichológus segítségét kéred valamiben, azonban ne várd azt, hogy majd ő oldja meg helyetted a dolgokat! Arra se számíts, hogy konkrét tanácsokat osztogat majd, amivel könnyen túl juthatsz az adott problémán. A pszichológus sem fejlődni, sem döntést hozni nem tud helyetted. 

Leginkább olyan szempontokra próbál rávilágítani, amelyeket addig még nem vettél észre. Segít más szemszögből látni az adott helyzetet. Számos jól irányzott kérdéssel,  gyakorlattal tud segíteni, hogy rájöjj arra, mit kell tenned, hogy túljuss az adott nehézségen vagy akadályon; hogy fejlődhess; hogy feldolgozz valamit, vagy hogy előrelépj valamiben.

Jöjjön most a pszichológusok (és pszichológushallgatók) személyes kedvence: 

Tévhit 6 – „A pszichológusok mind beteg emberek, és nekik van szükségük a leginkább segítségre.”
Sokan feltételezik, hogy a pszichológusok azért léptek erre a pályára, mert valójában nekik vannak feldolgozatlan nehézségeik az életben és nekik van szükségük pszichológusra. Az utóbbi állítás vége igaz is, ugyanis minden gyakorló pszichológus rendelkezik egy úgynevezett „szupervízorral”, akihez egyes szakmai kérdésekkel fordulhat, valamint a fejlődésüket segítheti. 

A mondat első fele azonban nyugodtan nevezhető tévhitnek, hiszen nem azért válik valaki pszichológussá, hogy önmagát meggyógyíthassa. Ilyen tevékenységet amúgy sem végezhet a pszichológus, hiszen saját magát képtelenség kezelnie. Arról, hogy a pszichológusnak milyen nehézségekkel kell megbirkóznia aktuálisan az életében, a kliensei általában nem is tudnak, hiszen a pszichológus magánéletéről semmit nem árulhat el. Nem fog az életéről mesélni, nem a saját élményeiből hoz példát a te problémád megoldására.

Ezzel el is érkeztünk az utolsó, a 7. tévhithez, miszerint…

Tévhit 7 – „Nem kell nekem pszichológus, elég, ha a barátaimmal beszélek a problémákról.”
Ez az állítás kissé különbözik a korábbiaktól, így gyakorlatilag lehetett volna a cikk címe 6+1 tévhit a pszichológusokról, de úgy gondolom, mindenképp érdemes erről is szót ejtenünk. 

A pszichológusi konzultáció sosem egyenlő egy baráti beszélgetéssel. Nagyon jó, ha vannak olyan barátaid, akik előtt meg tudsz nyílni és akikkel a problémáidat meg tudod beszélni, azonban a velük való kommunikáció során nem végig csak Te vagy a főszerepben. 

A barátaid saját véleményük szerint adnak tanácsot (emlékezz vissza: a pszichológus nem ad konkrét tanácsot, míg a barátaid esetében ez elő szokott fordulni), és akarva-akaratlanul reflektálnak a saját életükre. A nehézséget, ami miatt a segítségüket kérted, a saját  tapasztalataikhoz fogják hasonlítani, és nem képesek emiatt objektíven megközelíteni a problémádat. 

A baráti beszélgetés is rendkívül sokat segíthet, hogy túljuss az adott nehézségen, de a pszichológusnál egész máshogy zajlik egy beszélgetés. A szakember végig csak Rád figyel, nem hoz példát a saját életéből, és nem szakítja félbe az elbeszélésed (legfeljebb kérdésekkel). Teljes figyelmét rád irányítja és te leszel a fókuszban, ami teljesen más érzést ad, mint egy baráti beszélgetés. Persze ugyanazt a problémát megbeszélheted a barátaiddal is, de máshogy fog futni a diskurzus.

Reméljük a fenti tévhiteket sikerült egy új szemszögből is megvilágítani, és már te is másképp gondolkodsz ezekkel kapcsolatban. Bízunk benne, hogy Te is erősíted azon személyek táborát, akik szerint nem ciki pszichológushoz járni. 

A cikket Molnár Sára pszichológia mesterszakos hallgató készítette, a Pszichodiák Alapítvány szerkesztőségi csapatának tagjai. Sára bejegyzései a Pszichodiákon itt érhetőek el.

Olvasd el a Pszichodiák csapatának többi bejegyzését a pszichológus szakmával kapcsolatban itt, itt, itt, itt és itt.