A negatív önértékelés csapdája: ezért ne a jegyeid határozzák meg, hogy hogy értékeled magad!

Hogy jön ez az önértékeléshez?

Az önértékelés a személy magáról alkotott képe, ami nagyjából azt foglalja magában, hogy mennyire elégedett magával, mennyire tartja magát értékesnek. Gyakran lehet hallani, hogy valakinek “alacsony az önértékelése”, ez arra utalhat, hogy negatívabb képe van önmagáról, kételkedik a saját értékességében. Az egészséges, pozitív énkép viszont kedvező hatással van a mentális és a fizikai egészségre is. Aki bízik a képességeiben, önmagában, az nagyobb eséllyel fog jól teljesíteni, hiszen nem tartják vissza a saját korlátozó hiedelmei.

A képességekkel kapcsolatos hiedelmek szerepe

Az egyetemi tanulmányok kapcsán is lehet beszélni egyfajta beállítódásról - fontos az, hogy milyen hiedelmeid vannak saját magaddal kapcsolatban. Az iskolai évek alatt mindenféle hiedelmek ragadnak ránk magunkkal kapcsolatban: például, hogy melyik tantárgyakban vagyunk jók és melyikben gyengébbek. Pedig nem érdemes leírni magunkat az első, a második, vagy a harmadik kudarc után sem.

Az, hogy eddig nem ment valami, nem jelenti azt, hogy már sosem fog menni.

Sajnos mégis gyakran megtörténik, hogy nem is merünk jobb eredményről álmodni, vagy specifikus célokat kitűzni magunk elé, hiszen akkor ott a kudarc lehetősége, ami ront az önértékelésen. Az pedig, hogy magunkról pozitívan gondolkodhassunk, egy alapvető motiváció a mindennapok során, így inkább olyan helyzeteket fogunk választani, amikben valószínű, hogy jól teljesítünk majd. Ezzel az a probléma, hogy ha többet nem próbálkozunk azokon a területeken, ahol gyengébb a teljesítményünk, akkor el is dobjuk a lehetőséget, hogy javítsunk rajta.

A fejlődési szemléletmódú emberek, akik a kudarcokat vagy a nehézségeket nem katasztrófaként, hanem kihívásként kezelik, nem engedik meg, hogy a gyengébb teljesítmény negatív hatással legyen az önértékelésükre. Itt olvashatsz a fejlődési szemléletmódról és a szemléletváltásról, ha érdekel. 

A jegyek a kurzusokon nyújtott teljesítmény értékelésének eszközei, nem a megszégyenítésé.

Az oktatók célja pedig alapvetően az, hogy visszajelezzenek a teljesítményedről, és eldöntsék, hogy készen állsz-e a következő mérföldkőre. Azok a hallgatók azonban, akik a saját értéküket a tanulmányi eredményeikhez kötik, hajlamosabbak az önértékelésbeli ingadozásra, és annak a megkérdőjelezésére, hogy elég jók-e, illetve hogy a megfelelő szakot választottak-e. Biztosan sejted, hogy ez a fajta bizonytalanság milyen negatív hatással lehet egy hallgató mentális egészségére.

Attól függően, hogy milyen területekre alapozod, az önértékelésed emelkedhet vagy csökkenhet az adott területeken tapasztalt pozitív vagy negatív változások következtében. Ez azt is jelenti, hogy ha inkább a másokkal való kapcsolatodra, vagy a gyakorlati skilljeidre koncentrálsz, valószínűleg kevésbé fog összetörni, ha rosszabb jegyet kapsz. Viszont, ha számodra a jegyek jelentik az egyetemi teljesítményedet, törvényszerű, hogy ezekre fogsz elsősorban figyelni.

A probléma ezzel az lehet, hogy arra, hogy milyen jegyet kapsz, nem csak te vagy hatással. Igen, neked kell felvenned az órát, jelentkezned a vizsgára, beosztanod az idődet és készülni. Sokszor napokat, heteket, vagy még többet foglalkozik az ember egy projekttel, ilyenkor pedig úgy tűnhet, hogy csak rajtad múlik, hogy hogyan alakul a végeredmény. Amikor becsúszik egy rosszabb értékelés, jusson eszedbe, hogy egyrészt a jegy nem TÉGED (mint személyt) minősít, másrészt az oktató személyére, hozzáállására, elvárásaira nincsen befolyásod.

Persze gyakran a társas összehasonlítás miatt pörgünk rá a tanulmányi eredményekre. Úgy érezheted, hogy meg kell felelni magadnak, a szüleidnek, a barátaidnak, az oktatóknak, mindenkinek. Ezek az elvárások azonban nem csak valószerűtlenek lehetnek, de néha még csak nem is valóságosak - igazából nem gondolja azt mindenki, hogy mindig száz százalékot kellene teljesítened. A jegyek esetében is lelombozó lehet a túlzott összehasonlítás, hiszen annyi mindenen múlnak, amire nincs ráhatásunk vagy rálátásunk.

Innen szép felállni!

Szóval kaptál egy “rossz” jegyet. Legalább van lehetőséged legközelebb még többet kihozni magadból! Nekem sem ez az első gondolatom, hidd el. A rég megtanult szokásokat viszont nem lehet egy-kettőre eldobni, szóval ne edd magad, ha az első reakcióid negatív gondolatok. Inkább arra buzdítalak, hogy gyakorolj: amikor észreveszed, hogy megint negatívan gondolkodsz magadról, és a képességeidről, tudatosítsd magadban, hogy mit csinálsz.

Ha egy barátod lenne a te cipődben, a rossz jeggyel, vele nem beszélnél így, ugye?

Amikor a kudarc érzése eluralkodik a hangulatunkon, nagyon nehéz lehet odafigyelni a saját szükségleteinkre és kedvesen viszonyulni magunkhoz. Az önegyüttérzés témájában nézd meg ezt a posztot. 

Mire érdemes tehát a jegyek helyett koncentrálni?

Azt lehet mondani, hogy aki az önértékelését inkább belső, elvontabb, személyesebb tényezőkre alapozza, elégedettebb lesz, mint az, aki felszínesebb, megfoghatóbb dolgokra vagy mások véleményére fókuszál.

Érdemes lehet átgondolni, hogy mit csinálsz, milyen vagy, hogyan teljesítesz, amikor büszke vagy magadra.

Lehet, hogy akkor vagy formában, amikor úgy érzed, jól nézel ki, esetleg, amikor szakad rólad a víz egy alapos edzés után, vagy amikor sikerül megtartanod egy prezentációt. Itt végiggondolhatod azt is, hogy valóban boldoggá tesznek-e a jó jegyek. Ha jelest kapsz valamire, meddig tart a feldobottságod? Könnyen lehet, hogy nagyon fontosnak tartod a jó jegyeket, de valójában másnap már el is felejted, hogy sikeresen átmentél egy vizsgán.

A legjobb esetben tehát az önértékelésed nem a meghatározott eredményektől vagy a külső személyek megerősítésétől függ. A másokkal való összehasonlítás helyett koncentrálj inkább magadra, a jegyek helyett pedig inkább az erőfeszítéseidre. Légy büszke az időben elkezdett felkészülésre, a sikeresen leadott projektekre, a hasznos tanulási tervre, a befektetett időre. Ezek mind olyasmik, amik csak a te érdemeid, és nem veheti el tőled őket senki.

A cikket Kreitli Fanni mesterszakos pszichológushallgató készítette, a Pszichodiák Alapítvány szerkesztőségi csapatának tagja. 

Fanni bejegyzései a Pszichodiákon itt érhetőek el. 

Források:

Crocker, J., Karpinski, A., Quinn, D.M. & Chase, S.K. (2003). When grades determine self-worth: consequences of contingent self-worth for male and female engineering and psychology majors. Journal of Personality and Social Psychology, 85(3):507-16.

Crocker, J., Luhtanen, R.K., Cooper, M.L. & Bouvrette, A. (2003). Contingencies of self-worth in college students: theory and measurement. Journal of Personality and Social Psychology, 85(5):894-908.

Nagy, K., Gál, Z., Jámbori, Sz., Kasik, L. & Fejes, J.B. (2019). A tanulói jóllét és az önértékelés jellemzőinek feltárása középiskolások és egyetemisták körében. Iskolakultúra, (29) 3-17.