Borzasztó megélnem is, nem hogy kimondanom - a nehéz érzelmeink kifejezése

Miért olyan nehéz kimondani? Miért nehéz megosztani?

“Nem akarjuk terhelni a másikat”. Ha már tudod, hogy kinek szeretnéd elmondani, és valóban így érzel, akkor talán nem a megfelelő személyt választottad. Tényleg azt gondolod, hogy nem kíváncsi az érzéseidre? Gyakran azért palackozzuk be a nehéz érzéseket, mert félünk a megszégyenüléstől - mi van, ha emiatt másképp fognak ránk nézni? Talán ez irracionális félelem, de nagyon is valós hatással van az életünkre.

Olyan erős nyomást lehet néha érezni, hogy mindig topon legyünk, készen bármilyen eshetőségre, és közben még érezzük is jól magunkat.

A társas normák hatása ezen a területen is óriási, főként a közösségi média felületein, ahol szinte teljes kontrollunk van az általunk kifelé közvetített kép felett. Fontos észben tartani, hogy a nagy gonddal szerkesztett és megosztott posztok nem feltétlenül tükrözik az azt megosztó életét. Az a helyzet pedig, amikor névtelenül megnézzük ezeket az “életképeket”, kifejezetten elősegíti, hogy hamis feltételezéseket alkossunk mások érzelmi állapotáról.

Egy férfiakkal kapcsolatos sztereotípia, hogy kevésbé képesek az érzelmeik feldolgozására és kifejezésére, természetesen ez alapvetően nincs így - a képesség ugyanúgy megvan bennük, mint bárki másban - azonban nyilvánvaló, hogy az elvárások határozzák meg a kifejezés mértékét.

Ez egyfajta önbeteljesítő jóslat: ha gyermekkorban megtanuljuk, hogy az érzelmek kifejezését negatívan ítélik meg, nagyobb eséllyel fogunk érzelmeinket elnyomó felnőttekké válni.

Az előbb említett jellemzőket, vagyis az érzelmek felismerésével, szabályozásával és kifejezésével kapcsolatos nehézségeket lefedő valódi klinikai kategória az alexitímia. A tipikus alexitímiás beszűkült érdeklődésű, humortalan, túl-alkalmazkodó, szegényes fantáziájú, gondolkodása végtelenül gyakorlatias - emiatt kevéssé élvezi a társas életet és alacsonyabb az élettel való elégedettsége. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy klinikai megnevezés: az érzelmi feldolgozás terén valóban kimutatható zavarra van hozzá szükség.

Az érzelemkifejezés mértéke a személyiségtől is függ, illetve a szülőktől tanult mintáktól is. A trauma és a kötődési problémák, problémás kapcsolatok szintén megnehezíthetik az érzelmek kifejezését.

Az biztos, hogy mindannyian különbözünk abban, hogy mit tudunk kezdeni az érzelmeinkkel - ebben a cikkben csak sejtetni tudom, hogy milyen sok tényezőtől függ ez a képesség.

Mi történik, ha magadban tartod?

Fennáll a veszélye annak, hogy az elnyomott negatív érzelmek sokkal tovább kínozzanak, mint normál esetben - az érzelmek elfojtása együtt járhat a rosszabb mentális egészséggel, rossz hangulattal és akár komolyabb depresszióval is. Ha elhallgatod a negatív érzelmeket, azt is érezheted, hogy nem vagy őszinte, nem vagy autentikus a környezeteddel, ez pedig nehézségeket okozhat a kapcsolataidban.

Mi történhet, ha mégis kiadod magadból?

Próbálj meg átlátni a kételkedő gondolatok, a szégyentől, ítélkezéstől való félelem és a társas nyomás felett! Képzeld el azt a megkönnyebbülést, amit átélhetsz, ha lerakod az érzés terhét (talán valaki segít is majd együtt elviselni). A stabil kapcsolatok egyik ismeretetőjele, hogy elbírják a nehéz érzelmeket: megoszthatsz bármit, a másik nem fog összerogyni a súlya alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy neked sem kell.

A nehéz érzelmek megosztása közelebb hozhat másokhoz, kialakulhat benned a közösség érzése, és nagyobb biztonságban érezheted magad.

A stresszes eseményekkel kapcsolatos érzelmek leírása is jelentős javuláshoz vezethet a pszichés állapot és a testi egészség terén. Például egy közelgő vizsgán jobban teljesíthetsz, ha előtte papírra veted az azzal kapcsolatos gondolataidat, érzéseidet.

Az érzelemkifejezés, mint stresszel való megküzdési módszer akkor is sikeres, ha megosztod mással, és akkor is, ha csak magadnak szól.

Azaz a naplóírás, a levélírás (nem muszáj elküldeni, sőt, még megcímezni sem kell), bármiféle kreatív szöveg írása, rajzolás, festés, barkácsolás, mind hatékony módszerek lehetnek az érzelmek feldolgozására.

Gyakorlati tippek, hogy ne hatalmasodjanak el rajtad a nehéz érzelmek

Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás: minden alkalommal könnyebb lesz. Ha mára már szokásoddá vált, hogy elzárd magadban a kételkedést, a szorongást vagy bármilyen más nehéz érzelmet, az első alkalom, amikor igazán megnyílsz, lesz a legnehezebb. Ha mégis elhatározod magad, hogy elindulsz az önismeretnek ezen az ösvényén, arra buzdítalak, hogy kezdd ezzel:

Képes vagy felismerni, hogy mit érzel valójában?

Teljesen nyilvánvalónak tűnhet, de mégis nagyon fontos első lépés az érzelmek felismerése. Bár az alapérzelmek listája nagyon egyszerű (öröm, szomorúság, harag, félelem, meglepődés és undor - ezek kultúrától függetlenül mindenkire jellemzőek) a való élet helyzetei sosem fekete-fehérek. Hadd mondjak egy példát! Még egy alapvetően örömteli, sikert jelképező élmény, mint a ballagás vagy a diplomaosztó esetében is megjelenhet az örömünk mellett szorongás vagy félelem a jövővel kapcsolatban, de persze izgatottság is - és ne is beszéljünk arról, hogy valamilyen szintű veszteség vagy gyászélmény is vegyülhet ezek közé az iskolában/egyetemen töltött idő kapcsán, ami épp véget ér. Ha most eszedbe jut valami saját, személyes, neked fontos emlék, végig tudod gondolni, hogy mi mindent éreztél akkor? Gyakran csak a pozitív vagy csak a negatív érzések mentén gondolunk az életünk eseményeire, de valójában mindig sokkal komplexebbek az élményeink.

Bárcsak megtanulnánk végre, hogy a sírás nem a gyengeség jele, hanem az érzelemkifejezés egy természetes formája. Ebben a bejegyzésben elolvashatod, hogy mi a legjobb reakció arra, ha valaki a társaságodban sír - biztos vagyok benne, hogy te is örülnél neki, ha valaki így támogatna, amikor nehéz helyzetben vagy. 

Hosszútávú célként törekedhetsz olyan kapcsolatokat kialakítani magad körül, amik elbírják ezeket a nehéz érzelmeket.

Ha pedig szeretnél nyíltabb lenni a körülötted lévőkkel, természetes, hogy szeretnéd, hogy megértéssel, elfogadással forduljanak feléd. Fordulj te is empátiával mások felé! Tedd magad körül a világot egy olyan hellyé, ahol a nehéz érzelmek ugyanúgy elférnek, mint az öröm és a siker. A támogató odafigyelésről többet megtudhatsz ebben a bejegyzésben. 

Az önmagaddal való törődés egyik formája lehet a mindennapokban a kreatív érzelemkifejezés írásban, festéssel, vagy bármilyen más építő jellegű tevékenységen keresztül.

“A sötétség lehetősége teszi olyan ragyogóvá a nappalt.” - Stephen King

A cikket Kreitli Fanni mesterszakos pszichológushallgató készítette, a Pszichodiák Alapítvány szerkesztőségi csapatának tagja. 

Fanni bejegyzései a Pszichodiákon itt érhetőek el.

Források:

Boda-Ujlaky, J. & Séra, L. (2013). Gelotofóbia, érzelmi intelligencia és alexitímia. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, (14)297-321.

Chervonsky, E. & Hunt, C. (2017). Suppression and expression of emotion in social and interpersonal outcomes: A meta-analysis. Emotion, (4)669-683

Stanton, A.L. & Low, C.A. (2012). Expressing Emotions in Stressful Contexts: Benefits, Moderators, and Mechanisms. Current Directions in Psychological Science, 21(2)124-128.

Ha úgy érzed segítségre vagy szükséged, vagy egyszerűen csak kiírnád magadból a dolgokat, ne habozz, írj nekünk a Nyisd meg! aloldalra!