Ezt tedd magadért - 3 tipp tőlünk nektek, a #selfcare jegyében

Egyetemistaként nagy magasságokat, és még nagyobb mélységeket élünk meg, akár ugyanaz a napon is. De azt mondják többek között ez teszi csodálatossá ezt az időszakot. Az elmúlt másfél év mégis nehézségek elé állított mindenkit. Ezért szeretnék most nektek néhány, nekem már bevált tippet adni ahhoz, hogy lehet túlélni, hogy lehet jól csinálni. Mit tehetünk magunkért ezekben az időkben – meg úgy egyáltalán. Néha elfeledkezünk a sok teendő közepette, hogy figyelnünk kell magunkra.  

Sokszor csak egy kis emlékeztető kell. Megtisztelsz, ha a tiéd most én lehetek!

1. A legfontosabb: Légy jóban önmagaddal!

Rengeteg olyan emberrel ismerkedtem meg az egyetemen, akik nélkül kevesebb lenne az életem. Igaz ez természetesen a barátaimra, későbbi kollégáimra, akikért egytől egyik nagyon hálás vagyok, mert támogatásukkal jobb emberré válhatok! Tudom, hogy számíthatok rájuk, és ez a tudat megnyugvással tölt el. Jó érzés tartozni valahová, ahol szeretnek és megbecsülnek. Ezek olyan értékek, amelyeket talán nem hangsúlyozunk ki elégszer, ezért most megteszem, és egyúttal kívánom, hogy Te is találd meg azt az építő - baráti, családi, munkahelyi - közeget, amelyben jó létezned!

Az egyetemi tanórákon a kötelező ismeretanyag leadásán túl mindig borzasztóan élveztem, amikor az oktatók saját élettapasztalatukat is megosztották egy-egy témakörhöz kapcsolódóan. Hallgatóként bennem is jelen volt a tisztelet oktatóim irányába, akik szakmájuk neves képviselői, akiktől mindig új és új dolgokat lehet tanulni. Emberek között lenni egyébként ezért is nagyon jó: mert folyamatosan tanulhatunk egymástól, építhetjük egymást – csak meg kell találni a helyes módját!

Íme, egy lehetőség, ami a legkevésbé sem kötelező, viszont annál nagyobb lelkesedéssel osztom meg annak reményében, hogy mások számára is iránytűként szolgálhat az élet nagy erdejében: egyik kedvenc professzorom szavait sosem fogom elfelejteni, mindig az eszembe ötlik, ha valamiért elszomorodom - fenntartom egyébként, hogy egyáltalán nem baj, ha szomorú vagy.

 Ez is egy érzés, amit meg kell tanulnunk megélni.

Nem az a megoldás, ha az ember mindig boldog akar lenni. Nem minden nap egyformán jó, vannak borús napok is, de olyankor is rajtad áll, miben látod meg a szépet.  Érzelmeink megélése komoly feladat, elnyomásuk nem hoz senki számára sem megoldást. Ehhez kapcsolódik a Professzor Úr szavajárása is.

Egyszerű, ám nélkülözhetetlen életbölcsességét szeretném Veletek is megosztani, mert úgy gondolom, ha megfogadjuk, megértésével közelebb kerülhetünk önmagunk legjobb verziójához, akivé válni szeretnénk. Mert többek között erről is szól az élet: a folyamatos fejlődésről, önfejlesztésről, évek hosszú, kemény munkájával az önelfogadás útján. Lehet, hogy nem megy ez a folyamat magától, de ez a szép benne, a próbálkozás: hogy szeressük és elfogadjuk magunkat. Végtére is - csak kinyögöm - a professzor jó tanácsa így hangzik: „Légy jóban önmagaddal!” Elég kifejező, nem igaz? Szinte magyarázatra sem szorul. Hogy lehetne teljes az életünk, hogyan lennénk elégedettek, hogyan tudnánk jól teljesíteni a munkában vagy a magánéletben, ha belül mi nem vagyunk kibékülve önmagunkkal, ha azt érezzük, valami nincs rendben? Ha hiányzik a belső békéd, hiába keresed azt másokban. Nem a nagyvilágban kell keresned a nyugalmat, magadban kell megtalálnod!

Csinálj olyat, ami kikapcsol, ami feltölt, ami boldoggá tesz! Tölts minőségi időt szeretteiddel és magaddal is! Hallgasd meg a gondolataidat, elmélkedj rajtuk! Formáld magad! Találkozz a barátaiddal, olvass egy jó könyvet, nézz filmet vagy hallgass egy szívhez szóló zenét! Egyél-igyál valami finomat, sportolj vagy aludj sokat. Ha éppen lustálkodni van kedved, engedd meg magadnak. Légy megengedő önmagaddal, de lásd el a rád bízott vagy vállalt feladataidat. Találd meg az arany középutat: amelyben harmóniában létezel környezeteddel. Légy jóban önmagaddal! Szomorú arra gondolni, hány ember okoz fájdalmat saját környezetének azért, mert nincsen kibékülve önmagával. És az még elkeserítőbb, milyen sokan vannak, akik nap mint nap önmagukat sebzik ugyanebből az okból. Nézz magadba, és gondolkozz el, milyen lépések állnak előtted, az önelfogadás és az önfejlesztés útján? Olvass tovább, ha szeretnél!

2. Emlékezz erre: minden apró lépés számít!

Önmagunk elfogadásához tehát hosszú út vezet. Vannak, akik képesek ezt egyedül végigjárni, mert így döntöttek vagy nem volt más választásuk. Vannak, akiknek támogatásra van ehhez szüksége, ez lehet egy szerettünk vagy akár szakmai segítség is. Hatalmas kincs például a terápia, amely legfőbb célja, hogy mankóként segítsen neked járni tanulni, eligazodni a világban. Téve mindezt úgy, hogy te vagy a középpontban, a te érzéseid, tapasztalataid, céljaid. Úgy gondolom, bárhogy is döntünk, bármelyik úton is haladunk, maga az, hogy elindultunk, már önmagában szép teljesítmény, hiszen minden apró lépés számít.

Légy türelmes magaddal, mert hosszú az út! Ha hamar véget érne, talán nem is élveznéd annyira mindazt, amit tartogat! Ha pedig túl könnyű lenne, akkor nem is töltene el akkora elégedettség a végén, amikor hátrafordulsz és szembesülsz vele, milyen messze is jutottál! Sokszor az első lépés megtétele a legnehezebb, de ha a felismerés már megérett benned, csak tettekké kell formálnod a gondolatban eldöntötteket. Ismerd el és dicsérd meg magad mindazért, amiért elértél, és ne feledd: az apró lépések végül mind egy irányba vezetnek. Számít, hogy egyből eljutottál A-ból B-be? Számít, ha tettél kerülőt, ha várakoztál, ha feltartottak, ha lekésted a buszt?

A végén úgyis megérkezel oda, ahová szeretnél!

Fontosnak tartom, és úgy hiszem, a hasznunkra válik, ha azt is megtanuljuk, hogyan ne görcsöljünk rá az elvárásainkra, amelyeket magunkkal szemben támasztunk - ezek sokszor még ártalmasabbak -, illetve azokra, amelyeket a környezetünk támaszt felénk. A megfelelési kényszer elég mélyen belénk ivódott és szerencsés, aki egészségesen tudja kezelni, de sokan nem ebben a cipőben járnak. És állandóan azt kérdezgetik, miért nem elég jók? Miért nem elég jók, hogy jó jegyet szerezzenek a vizsgán? Miért nem elég jók, hogy ők kapják meg az állást vagy övék legyen az előléptetés? Vagy csak egyszerűen miért nem elég jók, miért nem érdemesek mások szeretetére? Nehéz kérdések ezek, és életünk bizonyos szakaszában talán mindannyiunknak meg kell küzdenünk velük.

Ezen az úton minden lépés számít. Légy hát büszke magadra minden egyes már megtett lépésedre. És ha tudsz, segíts másokat is útjuk során. Tegyél mindennap egy kicsivel többet: figyelj oda önmagadra, a körülötted élőkre! Állítsd magad kihívás elé: jelölj ki számodra feladatokat, amit az adott napon szeretnél elvégezni. Ha a nap végén mindent kipipáltál, jól eső érzéssel dőlhetsz hátra. Ha azt látod, mennyi minden nem fért bele a napba, akkor se csüggedj, pont ez a szép benne: gondolj minden napra új esélyként, hogy jobb legyél, hogy többet tegyél! Ha valamit elrontottál, korrigáld! Tudod: egyetemista vagy, aki bármire képes!

3. Légy TE a főszereplő az életedről szóló filmben!

Sokan elmulasztják, hogy önvizsgálatot tartsanak, hogy elgondolkozzanak a saját életükön. Jól érzik magukat a bőrükben? Milyen a kapcsolatuk a környezetükkel? Elégedettek az életükkel? Mit szeretnének elérni az életben? Mire vágynak igazán? Miért érdemes nap mint nap tenni? Mit tehetek azért, hogy jobban érezzem magam? 

Hiszem, hogy a világ megértése önmagunkban kezdődik. Saját képességeiddel és korlátaiddal is tisztában kell lenned ahhoz, hogy célokat tűzz ki magad elé. És a legfontosabb: mindezt ne azért tedd, mert a világ ezt várja el tőled.

Tedd azért - és tedd azt, amit TE szeretnél!

Ugyanis, ha elfelejtenéd, én most nagyon szívesen emlékeztetlek: ez, kérem szépen, a te életed: hát ki más legyen a főszereplő az életedről szóló filmben, ha nem te? Élvezd ki minden pillanatát, becsüld meg az időt, amit itt tölthetsz! Találd meg azt, ami téged boldoggá tesz!

Ha az tesz boldoggá, hogy egy nagyot alszol – tedd azt! Ha attól érzed jól magad, hogy hosszú órákat töltesz a szabadban, kirándulsz – mi tart vissza? És ha éppenséggel ma semmihez sincs kedved, engedd meg magadnak a semmittevést. Légy összhangban önmagaddal. Légy igazi, ne játszd meg magad senki kedvéért sem! Vállald fel, aki vagy: senki se tudja jobban, mi a jó neked, csakis te! Ha már tudod, az örömteli, ha még keresed, mindent bele! 

Kérlek, fenti elmélkedésem és jó tanácsaim fogadd sok szeretettel! Annak reményében írtam, hogy sikerül erőt adnom, és emlékeztetni - ha elfelejtenéd - bármire képes vagy! Tegyél meg magadért annyit, hogy ebben a rohanó világban is megállsz kicsit és meghallgatod saját magad: mit érzel, mit szeretnél. Tedd meg magadért, mert kevesebbet nem is érdemelsz!

És ha szükséged van valakire, aki meghallgasson, az elkövetkező egy hónap a te időszakod lesz! Ugyanis a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájánál most mindent beleadunk, hogy minél több hallgatótársunk felismerje: az önismeret, önszeretet, és a lelki egészség is legalább olyan fontos, mint a megszerzett kreditek!

Sok szeretettel küldöm Mindenkinek, aki úgy érzi, ma éppen erre a lelkifröccsre van szüksége! Fenékig!   

Fecser Zsuzsanna