Gondolat pillérek, amik átlendítenek azon a bizonyos völgyön

Sokszor halljuk, hogy minden ember más, minden élet más és minden élethelyzet is sok esetben nagyon különböző. De mi az egyik olyan egészen megfoghatatlan dolog, ami mégis közös? Az, hogy ha ember vagy, akkor érzel. Vannak érzéseid, amik lehetnek jók vagy éppen nem annyira jók sőt, lehetnek egészen rosszak. Beszélgessünk most egy kicsit az utóbbiról.

Mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor úgy érezzük, hogy a világ, a világunk széthullik, nincsen motivációnk, kedvünk és egyszerűen le vagyunk merülve teljesen és nem igazán látjuk, hogy merre is tovább. Ezekben a pillanatokban csak azt érezzük, hogy nem jó, akkor éppen nem jó nekünk. Amikor egy ilyen hullámvölgyben vagyunk és már nem segítenek a sorozatok, nem segít a konyhapulton figyelő családi közös édességes tálból csent csoki sem, akkor jövünk mi a képbe. 

Mi saját magunk. 

Mert van az a pont, amikor muszáj, hogy te magad segítsd át saját magadat ezeken a lejtőkön és ne engedd meg magadnak, hogy a negatív gondolatok tovább gyűrűzzenek benned egyre mélyebbre! 

A gondolataink sokkal nagyobb erővel bírnak, mint azt valaha el tudnánk képzelni és pont ezért kell felismernünk, hogy ez az erő, a gondolat ereje, ami képes teremteni és pusztítani is, a miénk. Képesek vagyunk irányítani azt, még ha ez sokszor lehetetlennek is tűnik. Nem véletlenül halljuk sokszor, sok helyen azt a kijelentést, hogy „minden fejben dől el”. Nyilván a „minden” az egy kicsit túlzás, de mégsem áll olyan messze az igazságtól (legalábbis ebben a témában biztosan nem). 

Jelen írásban most vegyünk végig pár olyan gondolatot, ami már szinte idegesítően elcsépelt és mainstream, de ha jobban belegondolunk és mögé nézünk, akkor rájövünk, hogy túlontúl sok igazsággal bír! És ha jól fogadjuk be az üzenetét ezeknek a gondolatoknak, akkor nagyon is sokat tudnak segíteni abban, hogy elérjük azt a bizonyos „Nem dől össze a világ!” és „Holnap is van egy nap!” állapotot! 

Ha már állapot, akkor kezdésnek szögezzük is le, hogy minden csak egy állapot, a folyamatosan változó és izgő-mozgó kis világunkban. 

Ebből kiindulva kijelenthetjük, hogy például, amikor egy vizsgaidőszak kellős közepén csücsülünk nem alvástól és koffein túladagolástól szenvedve, az is egy állapot és hamarabb túljutunk rajta, mint azt akkor gondolnánk. Az idő múlik, a vizsga pörög és már pikk-pakk ott is vagyunk, hogy nem tudjuk melyik Netflix által ajánlott sorozatnak adjuk át magunkat egy átlagos kedd este. Ugye ez is egy gondolat, ami sokat segíthet ilyenkor az emberen, azaz a „Minden csak egy állapot!” jól értelmezett tartalma. A cél, hogy sokszor és lehetőleg minél tovább kitartó pozitív állapotokkal szeretgessük meg magunkat, hiszen miért ne tennénk, ha tehetjük. És a lényeg itt van, hogy igenis tehetjük! 

A következő kis gondolatfoszlány a személyes kedvencem és ha minden pillanatra tisztán emlékeznék, amikor ez engem megmentett a teljes idegösszeroppanástól, se lenne elég ujjam, hogy összeszámoljam az alkalmakat! 

Ez pedig nem más, mint az, hogy „Olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy!” kedves kis kijelentés.

Szerintem ez a mondat több mint zseniális, mert borzasztóan igaz. Álljunk meg egy pillanatra és hagyjuk, hogy átjárjon minket ez az üzenet! Na ugye, hogy mennyire igaz! Ha valami nem úgy alakul, ahogy elterveztük vagy ahogy szerettük volna, „Akkor sem áll meg a világ!” és „Az élet megy tovább!”. Vegyük észre, hogy ugyan a saját életünk főszereplői mi vagyunk és mi alakítjuk a saját történetünk fejezeteit, de (jelen esetben szerencsére) ahhoz édes kevesek vagyunk individuálisan, hogy egy bukott vizsga, vagy egy szerelmi csalódás megállítsa a földünk mozgását, mert igenis „Holnap is lesz egy nap!”

A konklúzió, amit tegyél zsebre útravalónak ebből a kis írásból pedig az, hogy ne aggódd túl a dolgokat, amiket nem kell!  

Hidd el, hogy „Minden a helyére kerül!”. 

Tudd, hogy bízhatsz magadban és bízhatsz az életben! Még ha sokszor nem is tűnik úgy, de sose felejtsd el, hogy igenis „Minden rendben lesz!” mert olyan tényleg „Soha nem volt még, hogy ne lett volna valahogy!”.


Kiss Virág Viktória