Hány hallgató gyógyult ki a depresszióból a FILE projekt miatt?

Elég gyakran lehet találkozni az „5 tipp a depresszió ellen harcolóknak”, és ehhez hasonló című tartalmakkal, melyektől mindig kirázott a hideg a maguk üressége és az általam vélt kártékonysága miatt.

Úgy gondolom, hogy ha valakiben már kialakult egy komplex lelki/mentális probléma, vagy már benne van a spirálban, ott már szakemberre és közösségi segítségre van szükség. Számára - a már módosult tudatállapot mellett - valószínűleg cseppet sem fog segítséget jelenteni egy cikk elolvasása, egy story megnézése, vagy egy podcast meghallgatása. Viszont ezen tartalmak veszélyesen megadhatják azt az érzést, hogy „tettem ellene valamit, nem is kell ide a szakember, ettől a szerencsesüti idézettől már sokkal jobban érzem magam.”

De akkor miért fontos a lelki egészség témájának feldolgozása és a probléma tematizálása?

Az ilyen tartalmaktól szerintem felesleges gyógyító hatást várni, sokkal inkább a prevenciót és még inkább a társadalmi elfogadás növelését kell célként kitűzni.

Ennek megfelelően az elsődleges célközönség nem is a már problémákkal küzdő személyek, hanem a környezetük.

Az egyik legnagyobb nehézség, hogy sokan, ha fel is ismerik, hogy problémájuk van, nem merik felvállalni, és a családtól, barátoktól segítséget kérni. Számukra hiába mantrázzuk, hogy „de hát ez már tökre elfogadott probléma”, nyilvánvalóan ez nem fogja felülírni az elsődleges benyomásukat a környezetükről.

Azért kell a környezetükre célozni, hogy ez a benyomás változzon meg. Az ő figyelmüket kell arra felhívni, hogy mindannyiunk felelőssége a támogató közeg kialakítása. Kezdve azzal, hogy odafigyelünk, és észrevesszük, ha egy számunkra fontos személlyel valami nincs rendben; hogy az általános mindennapi viselkedésünkkel megerősítjük a körülöttünk élőket elfogadó és szupportív hozzáállásunkkal; és amikor arra kerül a sor, hogy valaki  tényleg megkeres minket, hogy problémája van, akkor nem az a válaszunk,  hogy „jaj én is voltam ilyen helyzetben amikor,” És ezt követően egy fél órás történetmesélés következik saját magunkról, amely okán az éppen megnyílni készülő barátunknak elmegy a kedve: jobb esetben folytatni problémájának átbeszélést, rosszabb esetben pedig - akár nem is képletesen értve - az élettől.

Természetesen a megelőző hatások mellett sem lehet elmenni, hiszen azok a személyek, akik pár év múlva esetleges lelki problémával fognak küzdeni, most potenciális tartalomfogyasztók. Így talán ezen cikkek, social media tartalmak segíthetnek abban is, hogy ha problémája lesz, azt hamarabb észrevegye magán, viszont, hogy ezt követően milyen gyorsan jut el a segítségkérésig - akár baráttól, akár szakembertől -, az nagyban fog azon múlni, hogy a környezetétől milyen reakciót feltételez.

Azt gondolnám, hogy kevés olyan élethelyzet van, mint az egyetemista lét, ahol vélhetően a fellelőségteljes önismeret és a körülöttünk lévő, velünk törődő emberek számának az összege a legnagyobb. Mégis 2020 évfordulójának környékén alig 2 hónap leforgása alatt 2 egyetemista is véget vetett életének.

Amíg ezen esetek előfordulatnak egy alapvetően több oldalról védett egyetemista életidőszak alatt, addig társadalmunknak aktívan kell dolgoznia azon, hogy az egymásra való odafigyelés ismét alapvető emberi érték legyen.

A házifeladat e tekintetben pedig nem a már betegséggel küzdőkké, hanem mindenki másé!

Budai Marcell

A cikk a szerző véleményét tükrözi, mely nem feltétlen egyezik a HÖOK álláspontjával. Ha nem értesz egyet, vagy vitáznál, dobj egy kommentet az alábbi posztra, vagy írj egy választ, és megjelenítjük.