Milyen a tökéletes beach body? Pont olyan, mint amilyen neked van!

Röviden a „beach body” jelenségről

Napjainkban a beach body kifejezéssel leggyakrabban a női életmód magazinokban és a közösségi oldalakon találkozhatunk. Az ilyen tartalmaknál megjelenő modellekre és közösségi média szereplőkre uniformitás, azaz egyfajta egyformaság jellemző. Az esetek többségében ezek a modellek fiatal, napbarnított eurázsiai rasszhoz tartozó, karcsú, testi fogyatékosság nélküli nők (Small, 2017). Ez röviden a nyugati „ideális” női test, amelyre napjainkban csak beach bodyként hivatkozunk és amelyet a legtöbbször, mint elérendő célt, ideált jelenítenek meg a különböző médiumok. 

Social media és a testünkkel való elégedettség

A közösségi média előretörése és népszerűvé válása óta egyre több kutatás foglalkozik a testkép, önértékelés, a különböző zavarok és a közösségi média kapcsolatával. Ezeknek a kutatásoknak egyöntetű eredménye, hogy a közösségi média egyértelműen hatással van a befogadók önértékelésére és magukkal való elégedettségére. Bár különböző csoportokra, korosztályokra különböző mértékkel hatnak a látott posztok, de mindenkit befolyásolnak. 

Egy 2021-es vizsgálatban a saját testtel, illetve testképpel való elégedettséget vizsgálták a kutatók a négy évszak során. Nyáron kiugróan magas volt a saját testtel való elégedetlensége a vizsgálati alanyoknak. Ezt többek között a közösségi oldalakról érkező ingerek, üzenetek is súlyosbítják. Ezentúl a társas összehasonlítás is növelheti az elégedetlenséget, erre a jelenségre még picit lentebb visszatérünk. Nyáron a hőség miatti lengébb öltözetben ráadásul gyakran érezzük, hogy többen megítélik a testünket, mint télen a nagykabát ölelő takarásában (Griffiths és mtsai, 2021). 

Itt is olvashatsz röviden a témáról. 

Mégis hogyan hat ránk a social media?

Az, ahogyan a közösségi média a saját magunk megítélésére és testképünkre hat, két útvonalon megy végbe. Az egyik a külső, szociális ideálok internalizálása révén. Ez azt a folyamatot jelenti, ahogy felismerjük, elfogadjuk és belsővé, sajáttá, elfogadottá tesszük a szociális környezetünk szabályait, normáit. Napjainkban a közösségi oldalak a normák egy elfogadott forrásává váltak, így az itt megjelenő trendek (például a beach body, mint cél) is ideálokká, normákká válnak.

Úgy érezhetjük, csak akkor vagyunk teljesek, akkor tudunk beilleszkedni, akkor leszünk boldogok, ha megfelelünk ezeknek az elvárásoknak. 

A másik útvonal a korábban már említett társas összehasonlításból jön. Ez egy sokszor észrevétlen, automatikus folyamat, amely során összehasonlítjuk magunkat a környezetünk más tagjaival különböző szempontok mentén. Ez lehet pozitív és negatív hatással is az önértékelésünkre, attól függően, hogy olyan személlyel hasonlítjuk-e össze magunkat, akit jobbnak vagy akit kevésbé jónak ítélünk meg magunknál, egy adott szempontból. Mivel egyre több időt töltünk el ezeken a platformokon, egyre inkább jellemző a különböző modellekkel, influenszerekkel, fitnesz és wellness gurukkal való társas összehasonlítás a mindennapjainkban, ami általában nem gyakorol pozitív hatást a testképünkre. 

Pedig a közösségi média erősen megjelenés fókuszú, azaz csak a legjobb képek kerülnek ki, amik gondosan lettek kiválogatva, beállítva és gyakran megszerkesztve, hogy teljesíteni tudják azt az irreális elvárást, amit ezután ideálként közvetítenek nekünk, befogadóknak. Ezek az internalizált, belsővé váló ideálok pedig folyamatosan dolgoznak bennünk, elégedetlenséget okozva saját magunk iránt. 

De a csoporttársaimnak is megy, nem?

Ráadásul tovább rontja a helyzetet, hogy nem is feltétlenül kell modellekhez hasonlítani magunkat, hogy úgy érezzük, kevesebbek vagyunk. Elég saját ismerőseink tökéletesen beállított és megszerkesztett, filterezett nyaralós képére nézni, hogy azt érezhessük, hogy ez a kép valóban átlagos és teljesen normális. Festinger klasszikus társas összehasonlítás elmélete alapján ráadásul a hozzánk hasonló, nem túl távoli személyekkel való összehasonlítás nagyobb hatással van az önértékelésünkre, mert ez relevánsabb információkat közvetít az egyén számára. De ilyenkor valahogy megfeledkezünk az összes elérhető filterről, és csak arra gondolunk, hogy nem vagyunk elégedettek valamivel kapcsolatban, amit más átlagemberek is el tudnak érni. Nem számít, hogy lett-e szerkesztve a kép, vagy van-e köze a dologhoz a genetikának. 

Mi nem olyanok vagyunk és kész.

A közösségi médiában szinte mindenhonnan irreális ideálok áramlanak felénk, aminek mások megfelelnek, mi pedig nem. A test, ami a miénk, ami olyan sok mindent megtesz és elvisel értünk, ami olyan sok mindentől véd és ami olyan sokat küzd értünk és velünk, nem lesz elég jó. Másmilyenre akarjuk alakítani. Többre, kevesebbre, másra. És miközben alakítjuk, koplalunk és tömegelünk, észre se vesszük, de kialakulhat testképzavar.

Tudtad, hogy a diétát krízisként is megélhetjük? Erről bővebben itt olvashatsz. 

Mi is az a testképzavar?

Testképzavarról akkor beszélünk, ha az egyén szubjektív és objektív testérzékelése közötti kapcsolat szélsőségesen eltávolodik, szinte megszűnik. Mikor nem azt érzékeljük a testünk határainak, kiterjedésének, mint amit látunk vagy látni vélünk. Inkább nevezhető identitászavarnak, amelyben igen fontos szerepet játszanak a szociális, társas és fizikai ingerek.

A testképzavar egy igen komplex jelenség, amely főleg evészavarokkal jár együtt.

Így például az anorexia nervosa és a bulimia nervosa gyakori velejárója, hogy a páciensek nagyobbnak látják, érzékelik magukat, mint valójában. Illetve az inkább férfiakra jellemző izomdiszmorfia jellemzője, hogy a páciensek éppen, hogy kisebbnek érzik magukat, mint valójában. Mindegyik előbb felsorolt evészavar következménye nem adaptív, kóros megküzdés lesz a ”látott” testtel. 

Az anorexiáról bővebben itt olvashatsz.

Vegyek búcsút az Instától?

Azonban jelen cikk írójaként nem szeretnék álszent lenni. Én magam is aktív felhasználója vagyok több, különböző közösségi platformnak is, mégsem jellemez testképzavar. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy igyekszem kritikusan szemlélni a bejegyzéseket, hiszen tudom, hogy az én képeimre is kerülnek néha csodatévő filterek, amik után eltűnnek a karikák a szemem alól és amikkel jóval napbarnítottnak tűnök, mint amennyire valójában megfogott a nap.

 A másik, hogy napjainkban egyre inkább jellemző a felhasználók és különösen az influenszerek körében a transzparencia, az őszinte, filtermentes posztok a valóságról. Egyre többen csatlakoznak az úgynevezett „body positivity” mozgalomhoz, amelynek célja egyértelműen az elfogadás. 

Saját magunk és mások elfogadása mérettől, kortól, bőrszíntől, alaktól és mindentől függetlenül. 

Természetesen ezek a társas összehasonlítások is formálják a testképünket, ami pedig elindíthat egy pozitív változást, megerősíthet minket abban, hogy az a test, amiben vagyunk, úgy van jól, ahogy van, ahogy kényelmes. 

#allbodiesaregoodbodies #everybodyisabeachbody

A cikket Nagy Éva pszichológia mesterszakos hallgató készítette, a Pszichodiák Alapítvány szerkesztőségi csapatának tagja.

Évi bejegyzései a Pszichodiákon.

Források: 

Ábrahám, I., Jambrik, M., John, B., Németh, A. R., Franczia, N., Csenki, L. (2017). A testképtől a testképzavarig. Orvosi Hetilap, 158 (19), 723-730.

Griffiths, S., Austen, E., Krug, I., & Blake, K. (2021). Beach body ready? Shredding for summer? A first look at “seasonal body image”. Body Image, 37, 269-281.

Saiphoo, A. N., Vahedi, Z. (2019). A meta-analytic review of the relationship between social media use and body image disturbance. Computers in Human Behavior, 101, 259-275.

Small, J. (2017). Women’s “beach body” in Australian women’s magazines. Annals of Tourism Research, 63, 23-33.