Ne harcolj tovább az idővel! Tedd a legjobb barátoddá!

A fő oka, hogy erről a témáról írok az, hogy én is kaptam magam azon a vizsgaidőszak kellős közepén, hogy sorra nyitom meg az „önfejlesztő” témájú Youtube videókat - egyiket a másik után – amikben ügyesen beszélő huszonévesek (néha tizenévesek!) próbálták nekem elmagyarázni, hogy miért is kéne percre pontosan előre megterveznem a napjaimat, amitől aztán az életem gyökeresen megváltozna, és milliószor produktívabb lennék, körökkel megelőzve a jelenlegi önmagamat.

Akkoriban úgy voltam vele, hogy: 

„Hát persze, szeretnék körökkel jobb lenni, mint a jelenlegi önmagam! Ki ne szeretne?” 

Megpróbáltam. Az eredmény: négy nap után úgy éreztem, hogy a Google naptáram a börtönöm, és hatalmas kudarcként éltem meg, hogy nem vagyok képes leülni és tanulni. Mintha csak egy részem lett volna érdekelt benne, de egy másik pontosan ennek az ellentétét szerette volna csinálni, és mikor túl sokáig nyomtam el, egyszer csak kitört, átvéve felettem a kontrollt. Ilyenkor kezdtem el órák hosszat tiktokozni, youtube-ozni, vagy az Instagram felfedezést pörgetni, miközben tudtam, hogy a jövőmet kockáztatom azzal, hogy éppen nem a vizsgáimra készülök, és szörnyen éreztem magam miatta.

Fél évvel később, amikor elkezdtem pszichológiát tanulni az egyetemen megtudtam, hogy valóban így van. Több részünk van, amik különböző dolgokat szeretnének csinálni egyazon időben: van, amelyik enni, vagy amelyik inni, bulizni a spanokkal, a szerelmünkkel lenni, esetleg éjjel 2-ig tiktokozni. Vannak olyanok is, amik azt szeretnék, hogy bújjunk el a félelmeink elől, vagy amelyek arra pályáznak, hogy a figyelem középpontjába kerüljünk, netalántán agresszívak legyünk. Ezek mellett pedig nyilván ott kucorog az is, amelyik szeretné, hogy a vizsgára felkészülten menjünk el, és most itt a jelenben kezdjünk el tanulni. Így végiggondolva viszont már nem nehéz látni, hogy mekkora hatalmas túlerővel kell szembenéznie ennek a tanulni vágyó részünknek, ha azt szeretné, hogy az ő akarata érvényesüljön. Hiszen ehhez fontosabb helyre kell kerülnie, mint például az evésnek vagy az ivásnak, amelyeknél azért aligha vannak alapvetőbb motivációink, szó szerint a létezésünk függ tőlük.

Ezt a gondolatmenetet követve találtam meg a megoldást az időbeosztásom problémájára: azért érződött és érződik börtönnek a legtöbb értesítésekkel bombázó Google naptár, mert nagyrészt csak egy-egy ilyen részünknek kedvezünk benne, és a többinek nem hagyjuk, hogy érvényesítse az akaratát.

Ilyenek vagyunk, egy csapat különálló alrész, amelyek versengenek egymással a létezésünk minden egyes percében. Ez az, amit muszáj megérteni, ha valaki meg szeretné tervezni az idejét. Mert ilyenkor mindig olyan, mintha egy csapat személynek terveznéd meg a napját.

A trükk az, hogy olyat csinálj, ami mindegyiknek egyaránt kedvez. Érdemes felkelni ugyanabban az időben minden nap, amennyire csak a bulizás mellett meg tudod oldani, mert ettől függ a hangulatod nap közben. 

Mitől függ még? 

A felkelés utáni reggelitől. Egy egész éjszakán át böjtöl a szervezeted, és ha nem töltöd fel egy szép nagy reggelivel, akkor számíthatsz napközben szorongásra! Hagyj neki helyet mindenképp! 

Nyilván legyen benne idő a tanulásnak és a többi felelősségednek, de a pihenésnek is. 

Hogy mennyi, azt neked kell kitapasztalnod, de eszméletlen gyorsan profivá válhatsz abban, hogy előre belődd! Fontos, hogy kapcsolatba lépj másokkal a tankönyveken kívül, minimum egy kicsit beszélgess valakivel! Ha nehéznek hangzik erre mind időt szánni, az azért van, mert tényleg nehéz. Nincs mese, hosszú munkával meg kell ismerni magadat az utolsó, apró részedig, és a mestereddé kell válnod!

Ha jobban belegondolsz miért is ne érné meg már most hozzákezdeni? Hiszen ezek az alrészek mind-mind te vagy, és egy életen át el kell viselned a társaságukat. A te döntésed, hogy életed végéig harcban állnak majd egymással, vagy a mai naptól kezdve megtanulják elviselni egymás társaságát. Van egyáltalán, ami ennél fontosabb az életben?

Szupkay Benedek