Nem társaságkerülő vagyok, hanem introvertált! – 4 tévhit az introvertáltakról

Az egyik ilyen fogalompár az extraverzió és az introverzió, mellyel gyakran csak rövidített formában lehet találkozni, mint például az ENTJ, INFP és hasonló négybetűs kódok. A népszerűségére jó példa, hogy Tinderen, Instagramon sokak profiljában csak ez a négy karakter szerepel szöveges bemutatkozás helyett.

Bevezetés dióhéjban
Azt, hogy ki introvertált, többek között a világszerte legszélesebb körben elterjedt kérdőívvel, a Myers-Briggs Típusindikátorral (MBTI) szokták megállapítani. Ennek önkitöltős változata is létezik 16 personalities néven.

Még mielőtt nekiállnál kitöltetni, néhány dolgot érdemes tisztázni. 

Az egyik, hogy ezt az MBTI mérőeszközt nem pszichológusok alkották, és a szakemberek számos kritikával illették a megbízhatósága, érvényessége, felépítése kapcsán. Vannak azonban más eszközök is, amellyel az extraverzió mérhető (pl. GPOP, ITP, EPQ).  

Ugyanakkor mégsem véletlen, hogy az ilyen, MBTI-hoz hasonló eszközök világszerte igen nagy népszerűségnek örvendenek. Vannak, akik egyenesen állásinterjúkat vagy szervezetfejlesztéseket is alapoznak rá. 

Az ember alapvető igénye ugyanis, hogy megértse az őt körülvevő világot, ami alól a társas környezet sem kivétel. 

Szeretnénk jobban eligazodni mások reakciói, szándékai, viselkedése terén, és szeretnénk tudni, vagy legalábbis sejteni, hogy kitől milyen viselkedést várhatunk a jövőben. Habár nem a legjobb eszköz, az MBTI egyszerű, közérthető és ad némi kapaszkodót, keretrendszert ehhez.

A másik tisztázandó, hogy mit is jelent maga az introvertált kifejezés, kikre mondjuk, hogy introvertáltak. Maga a kifejezés C. G. Jung munkássága nyomán terjedt el. Az extraverzió (ő eredetileg „a” -val írta) és introverzió kifejezéseket abban az értelemben használta, hogy a személy honnan meríti, hogyan használja energiái nagy részét, mi jelenti az igazi feltöltődést a számára. 

Végül, mielőtt még áttérnénk néhány gyakori tévhitre, fontos leszögezni, hogy az, hogy valaki extravertált vagy introvertált, nem minősítés. Egyikőjük sem „jobb” a másiknál. Pusztán arról van szó, hogy más-más tevékenységek töltik fel (és merítik le) őket. 

A mindennapokban számos tévhittel, pontatlansággal, sztereotípiával találkozhatunk az introverziót illetően. Mai írásunkban ezek közül mutatunk be négyet. 

Tévhit 1: „Az introvertáltak magányos farkasok.”
Talán az egyik leggyakoribb tévhit az introvertáltakkal kapcsolatban az, hogy ők „magányos farkasok”. Nincsenek igazán közeli kapcsolataik és idejük nagy részt egyedül, elvonultan töltik. 

Habár az introvertált személyek általában nem a társaság leghangosabb, központi tagjai, és nincsen programjuk minden egyes napra, képesek nagyon szoros és mély kapcsolatot ápolni közeli barátaikkal és rokonaikkal. 

Az, hogy nem szeretnek a társaság és a figyelem központjában lenni, nem jelenti azt, hogy nincs szükségük társas kapcsolatokra, baráti támaszra.

Ugyanolyan fontos számukra, hogy érzelmeiket, gondolataikat megoszthassák valakivel. 

Ők azonban kevés embert tudnak a személyes terükbe engedni, őket is fokozatosan. Fontos számukra a hosszú távú és megbízható kapcsolatok kiépítése, és nagyon is odaadó barátokká válhatnak. 

A tévhit abból fakad, hogy a pörgés, nyüzsgés, nagylétszámú társaságok, bulik helyett egy elmélyült beszélgetést általában többre értékelnek, amit a külvilág a közösségből félrevonulásnak érzékel.

Tévhit 2: „Az introvertált személyek nem olyan boldogok, mint az extravertáltak.” 
A boldogság (vagy, ahogy inkább használják: mentális jóllét, szubjektív jóllét) egy olyan mentális állapot, amelynek sokkal inkább van köze a választásainkhoz, a célokhoz és a vágyakhoz, az élettel való elégedettséghez vagy a saját tetteinkhez, szokásainkhoz, mint a személyiségtipológiákhoz. 

Bár a közvélekedés úgy tartja, az extraverált személyek aktívabbak, lelkesebbek, boldogabbak, egy 270 fő bevonásával végzett vizsgálatban (Hills és Argyle, 2001) ezt az összefüggést nem tudták megerősíteni. 

A fő különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy ki milyen tevékenységek által tapasztalja meg a boldogságot. Az extravertáltak boldogságának forrása a külvilág, mivel energiájukat a közösségből, a „kézzel fogható” dolgokból merítik, nem elsősorban a belső megélésekből. 

Tévhit 3: „Az introvertáltak könyvmolyok, akik folyton egyedül olvasnak.”
Az introvertáltak több időt töltenek saját maguk társaságában, melynek egy hasznos elfoglaltsága lehet az olvasás, sok introvertált személy „űzi” is ezt szabadidejében. 

Az extravertált személyeknek a legfőbb forrást a külvilág szolgáltatja, a tárgyak, az események, a személyek, a velük folytatott interakciók, a közösségi aktivitások. A közvélekedés általában olyan jelzőkkel társítja, mint társaságkedvelő, lendületes, barátságos, élénk, aktív. 

Az introvertáltak szívesebben, gyakrabban merítkeznek, töltekeznek belső élményekből, elmélkednek, vagy mélyülnek el az általuk végzett cselekvésekben. 

A könyv, a lebilincselő történetek vagy az elmélyült gondolkodásra késztető szövegek olvasása, elemzése tehát elsősorban a belső élmények, gondolatok megélésének, a fantázia, a képzelőerő, a gondolkodás használatának az eszközei, mintsem a magányosság bizonyítéka.

Tévhit 4: „Az introvertáltak nagyon félénkek, szótlanok.”
A korábbiakban említettek tükrében nem mondhatjuk, hogy valaki félénk lenne pusztán azért, mert a személyes, belső élmények jelentik számára a fő energiaforrást. 

Az introvertált személyek a saját, kis létszámú társaságukban, közeli és mély kapcsolataikban ugyanolyan magabiztosak és önkifejezőek, beszédesek lehetnek. 

Hosszú távú kapcsolataink fenntartásában kulcsfontosságú az interakció, amelyet mindkét félnek kezdeményeznie kell. Ezáltal érzik a bizalmat és a feléjük irányuló érdeklődést. Szoros kapcsolataikon kívül sem feltétlenül félénkek, inkább csak nem érdekeltek sok távolibb, lazább kapcsolat egyidejű fenntartásában. 

Az, hogy a külvilág szótlanságot tapasztal a részükről, abból is fakadhat, hogy az introvertált személy igen jó hallgatóság.

Kitartóan, türelmesen figyelnek a beszélőre. Kérdéseiket, megszólalásaikat alaposan megfontolják, nem jellemző rájuk, hogy hirtelen közbevágásokkal elterelik a beszélgetés fonalát. 

A fentiekből talán érezhető, hogy az introverzió és az extraverzió a személyeknek nem egy „kőbe vésett” jellemzője, (és ráadásul nem is az egyetlen), ami szigorúan meghatározná a viselkedésüket. Inkább attitűdökről, preferenciákról van szó. 

Azaz, ha adottak a lehetőségek, akkor ki milyen helyzeteket, tevékenységeket részesít előnyben, melyek azok, amelyek könnyebben feltöltik, mik azok, amik hosszabban képesek lekötni a figyelmét, vagy mely szituációk azok, amelyek jobban fárasztják őket, intenzívebben merítik le energiaszintjüket.

A cikket Csiba Zsófia pszichológia szakos hallgató és Karsai Szilvia pszichológus készítették, a Pszichodiák Alapítvány szerkesztőségi csapatának tagjai. 

Zsófia bejegyzései itt érhetők el, Szilvia bejegyzései pedig itt. 

Források: 

Czibor A., Szathmári E., Szabó Zs. P., Restás P., Kázmér-Mayer Sz., Bents, R. (2019). A Golden Profiler of Personality (GPOP) magyar változatának pszichometriai jellemzői. In: Alkalmazott Pszichológia, 2019, 19(2), pp. 99-123.

Erős I., Jobbágy M. (2001). A Myers-Briggs Típus Indikátor (MBTI) Magyarországon. In: Alkalmazott Pszichológa, 3, 4, pp. 35-41.

Hernández-Hernández, M. E., de la Roca Chiapas, J. M., García y Barragán, L. F. (2017). Measurement of the Jungian Psychological Types in Mexican university students. In: Acta de Investigación Psicológica, Volume 7, Issue 1, April 2017, Pages 2635-2643

Hills, P., Argyle, M. (2001). Happiness, introversion–extraversion and happy introverts. Personality and individual Differences, 30(4), 595-608.