Kapunyitási krízis: mi áll mögötte, és mit tehetünk ellene?

Mi is az a kapunyitási krízis?

Fiatal felnőttként egyre gyakrabban találkozunk a párkapcsolatunkat, tanulmányainkat, anyagi helyzetünket és a jövőnkkel kapcsolatos terveinket érintő fontos kérdésekkel. Ilyenkor sokan érzünk kételyt és csalódottságot önmagunkkal és céljainkkal kapcsolatban, nehézségeket tapasztalunk a munkakeresés során és sokszor érezzük úgy, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal. Erre a jelenségre utal a kapunyitási vagy negyedéleti krízis elnevezés (quarterlife-crisis), mely inkább egy életszakaszhoz, mint pontos életkorhoz köthető. Ez az életszakasz szakirodalom által emerging adulthood-ként, vagy kezdődő felnőttkorként leírt időszak, mely jellemzően a 18-28 közötti korosztályt érinti. A krízis természetes velejárója a személyiség alakulásának, és egyszerre hordozza a fejlődés, tanulás lehetőségét, ugyanakkor az elakadás veszélye is fennáll, ha nem tudjuk megoldani a létrejövő belső konfliktust. Az elmúlt években egyre több kutatás kezdett foglalkozni a jelenséggel, ami különösen indokolt, hiszen a krízis okozta szorongás megfelelő segítség nélkül akár súlyos, klinikai tünetekhez is vezethet. 

A kezdődő felnőttkorban tapasztalt bizonytalanság, szorongás és a tehetetlenség érzése nem újdonság, valószínűleg a szüleink többsége is átélte ezeket, ha nem is ilyen intenzíven. Miért csak most került a figyelem középpontjába? 

Generációs különbségek

A rendkívül gyors társadalmi és gazdasági változásoknak köszönhetően az emberek életstílusa is átalakulóban van, ez a változás pedig markánsan megjelenik a fiatal felnőttek életvitelében. A tanulmányi időszak kitolódásával egyre később kerül sor a családalapításra. A tanulmányok elvégzését követően sok fiatal nehezen mer belevágni a munkába, és tovább marad családjával szoros kapcsolatban, vagy anyagi függésben, mint az számára – vagy épp családja számára – ideális lenne. Ez a köztes érzés kora, mikor még nem vagyunk felnőttek, de már nem vagyunk serdülők: mintha nem tartoznánk sehova sem. Ekkor kell meghoznunk az első önálló döntéseket, meg kell tanulnunk felelősséget vállalni önmagunkért, és a döntéseinkért. Bár szüleinkhez, nagyszüleinkhez képest lényegesen több a választási lehetőségünk a pályaválasztás szempontjából, ez épp annyira lehet átok, mint áldás. A túl sok lehetőség közül önállóan kell a lehető legjobbat választanunk, aminek előfeltétele, hogy minél előbb tudjuk, pontosan miben vagyunk tehetségesek (vagy legalább jók), és egyáltalán, mit akarunk kezdeni az életünkkel. Ez a hatalmas szabadság bénító lehet. A döntéseink melletti elköteleződés önmagában is elég nagy feladatot jelent, mindeközben a közösségi média felületei tele vannak sikeres, boldog emberekkel, akik az álmaikat élik, ennek láttán pedig könnyen megkérdőjelezzük saját magunkat és döntéseinket. 

Kapunyitási krízis elméleti síkon

A fejlődéspszichológia egyik kimagasló képviselője, Erik Erikson úgy gondolta, hogy a személyiségfejlődés egy életen át tartó folyamat, mely során minden életszakaszban más és más kihívásokkal kell megküzdenünk. Serdülőkorban történik az identitásunk alapvető megformálása. Ekkor körvonalazódnak érdeklődési területeink, eldöntjük, milyen értékekkel és normákkal azonosulunk. Az ezt követő fiatal felnőttkor időszakában az intim kapcsolatok kialakításáé és az elköteleződésé a főszerep, melynek előfeltétele a kialakult identitás és énkép. A gyakorlatban e két stádium között nincs éles határ, így ezekkel a kihívásokkal többnyire átfedésben találkozhatunk. Ez tehát a kezdődő felnőttkor és a kapunyitási szorongás időszaka, ahol egyszerre kell zsonglőrködnünk intim kapcsolataink létrehozásával és megtartásával, jövővel kapcsolatos terveinkkel, saját értékválasztásaink megélésével, és a mindennapi élet kihívásaival. 

James Marcia elmélete az identitás alakulása során négy állapotot különböztet meg attól függően, hogy a személy elköteleződött-e valamilyen értékek, szerepek, álláspontok mellett, illetve törekszik-e arra, hogy keresse a számára megfelelő döntést. 

Diffúz állapotnak nevezi, amikor a személy nem kötelezi el magát, választásai nem tartósak; bár több lehetőséget kipróbál, de nem keresi aktívan azokat, amelyekkel hosszú távon tudna azonosulni. Erre jó példa lehet a különböző tanulmányok párhuzamos elkezdése, a munkahelyek váltogatása, vagy a diáklét kitolása és a munkába állás halogatása. 

A korai zárás állapotában elköteleződünk ugyan, de anélkül, hogy más lehetőségeket keresnénk és meggyőződnénk róla, hogy a választásunk valóban illik hozzánk. Ez gyakran történhet például szülői nyomás hatására, a családi értékek megkérdőjelezés nélküli átvételével. 

A moratórium állapotában aktívan keressük a lehetőségeinket, és próbáljuk azokat összeegyeztetni terveinkkel, értékeinkkel, de még nem köteleződtünk el döntéseink mellett. Ez az időszak szorongással járhat, mely gyakran átmeneti állapot, ami a döntések melletti elköteleződéssel feloldódik.

Az identitás elérésének állapotában az alapos keresgélést és megfontolást követően elköteleződünk, ezáltal azonosulunk egy választott szereppel, foglalkozással, értékkel. 

Ezek az állapotok – sajnos, vagy éppen szerencsére – nem tekinthetők állandónak: ha alapos utánajárást követően meg is találtuk a hozzák passzoló hivatást, mely identitásunk részét képezi, nem jelenti azt, hogy az elhivatottság és a lelkesedés töretlen marad. Ha az elköteleződést követően új impulzus, vagy negatív tapasztalat ér minket, például rájövünk, hogy szenvedélyesen szeretjük a munkánkat, de soha nem fogunk megélni belőle (vagy épp fordítva), egy időre visszakerülhetünk a moratóriumnak nevezett állapotba: mérlegeljük a döntéseinket, új lehetőségek, megoldások után nézünk. 

Mit tehetünk a gyakorlatban?

Önismeret

A pályaválasztás különösen nehéz döntést jelenthet egy fiatal számára, hiszen rengeteg a lehetőség, ráadásul kevéssé látunk bele diákként az egyes szakmák gyakorlati oldalába. Ebben az életszakaszban gyakran feltesszük a kérdést: ki vagyok én? Mit szeretnék? Mit tudok hozzátenni ehhez a világhoz? Ezek megválaszolásához fontos, hogy megismerjem magam és tisztába kerüljek az értékeimmel és gyenge pontjaimmal. Önismeretünk fejlesztése, saját erőforrásaink és képességeink feltérképezése mindig kifizetődik. Akár egyéni, akár csoportos formában rendkívül nagy segítség lehet a fontos döntések meghozatala során, és annak az esélyét is csökkenti, hogy a későbbiekben elbizonytalanodjunk önmagunkat és választásunkat illetően.

Példaképek keresése

Teljesen normális, ha időnként elbizonytalanodunk a döntéseinkben, és ami korábban jó ötletnek tűnt, abban már nem találjuk a helyünket, a szerepünket. Mivel a felsőoktatás többnyire elméletalapú tudást nyújt, gyakran érezhetjük úgy, hogy ennek az egésznek semmi haszna. Ez az érzés nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz úton járunk, hogy rosszul választottunk. Mielőtt pályát váltanánk, próbáljuk meg összegyűjteni, hogy miért választottuk azt, amit, fogalmazzunk meg távlati célokat, készítsünk egyfajta cselekvési tervet, melyben átgondoljuk, hogyan jutunk el a számunkra valójában fontos értékekhez. Ebben segíthet a példaképek keresése: egy érdekes előadás, egy jó cikk a témában, vagy egy inspiráló személy segít visszahozni a lelkesedést és az elszántságot.

Újratervezés

A tanulmányokat követően gyakran azzal szembesülünk, hogy amit tanultunk, mégsem jó arra, amit valójában csinálni szeretnénk, vagy egyszerűen már nem tudunk azonosulni a választott területtel. Ebben az esetben hasznos lehet újragondolni a lehetőségeinket, akár pályát módosítani. Nem szégyen az, ha nem sikerül elsőre jól választani, sőt! Bármilyen területen megszerzett tudás gyarapítja az élettapasztalatainkat, adott esetben egy teljesen új nézőpontot ad, és akár egy új határterületet is felfedezhetünk. Érdemes lehet akár tanácsadó segítségét kérni az újratervezéshez, és mindenképpen hasznos lehet az önismeret fejlesztése is. Emellett pedig érdemes minél hamarabb kapcsolatba kerülni a tanulmányaink gyakorlati oldalával, például önkéntes vagy gyakornoki munkán keresztül.

Kapcsolódás

A kommunikáció szinte mindenre gyógyír. Támaszkodjunk barátainkra, szeretteinkre és osszuk meg velük nehézségeinket. Fontos, hogy tudd, nem vagy egyedül a nehézségeiddel! Ha úgy érzed, elakadtál, kérj segítséget környezetedtől, vagy fordulj szakemberhez! A pszichológiai szakrendelés igénybevételét a társadalombiztosítás fedezi, ezért fordulj bizalommal háziorvosodhoz, és kérj beutalót a pszichológushoz! Egyre több kutatás foglalkozik a témával, és kutatja a krízissel való megküzdés lehetőségeit. Ha szeretnél mélyebbre ásni a témában, érdekes interjúk, podcastek és cikkek jelentek meg a közelmúltban, melyek tovább fejtegetik a krízis mibenlétét és a megoldási lehetőségeket.

Ebben az életszakaszban gyakran érezzük, hogy összecsapnak felettünk a fellegek, és nem találunk kapaszkodót. A tartós szorongás és félelem hosszú távon nem csak mentális egészségünkre van rossz hatással, de fizikailag is megbetegítő lehet. Ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk egymásra: ha valakin úgy látod, hogy szokatlanná vált a viselkedése, visszahúzódóvá vált, szorong, próbáld kibillenteni ebből az állapotából, és bátorítsd arra, hogy kérjen segítséget! 

Az ingyenesen hívható Ifjúsági lelki elsősegély vagy Kék vonal munkatársai szakszerű segítséget nyújtanak, utóbbi esetében chat funkció is rendelkezésre áll. Ha személyesen szeretnél szakemberhez fordulni, a háziorvosodtól kérhetsz beutalót ingyenes pszichológiai szakrendelésre is! 

Elérhetőségek krízis esetén:

Kék vonal: 116-111; https://kek-vonal.hu/igy-segitunk/chatelj-velunk/ 

Ifjúsági lelki elsősegély: 137-00 (hétköznapokon 17-21 óra között); http://ifjusagi-lelkisegely.hu/index.php 

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Országos Szövetsége: 116-123 (éjjel-nappal); https://sos116-123.hu/ 

Hasznos linkek:

Ez itt a kérdés – Az életnegyedi krízis, avagy a kapunyitási pánik. 

Kozma- Vízkelei Dániel: Kapunyitási pánik – hiszti vagy krízis? 

Y – Galavits Patrik generációs műsora: Amikor beüt a kapunyitási krízis 

Leist Balogh Brigitta, Jámbori Szilvia: A kapunyitási pánik vizsgálata a megküzdési módok és a szorongás függvényében. 

Korábbi cikkünk: progresszív izomrelaxációval a stressz ellen. 

Maczó Tímea

Források:

Arnett, J. J. (2000). Emerging Adulthood. A Theory of Development from the Late Teens Through the Twenties. American Psychologist, 55(5), 469−80.

Leist Balogh, B. & Jámbori, Sz. (2016). A kapunyitási pánik vizsgálata a megküzdési módok és a szorongás függvényében. Alkalmazott Pszichológia, 16(2), 69–90.

Luyckx, K., Schwartz, S., Goossens, L., Beyers, W. & Missotten, L. (2011). Processes of Personal Identity Formation and Evaluation. In S. J. Schwartz, K. Luyckx & V. L. Vignoles (Eds.), Handbook of identity theory and research (pp. 77-98). doi: 10.1007/978-1-4419-7988-9_4.