Motiváció azaz a bizonyos belső erő…
Meg van az a pillanat, amikor fekszel reggel az ágyban, közben félálomban pörgeted az Instagramot vagy a TikTok-ot és azt látod, az általad követett személyek, már túl vannak a reggeli edzésen vagy épp most töltötték fel, hogy lefutották a hajnali tizenötöt?
A te legnagyobb aktivitásod, pedig hogy 15-jére néztél a telefonod képernyőjére két story között, lesve, hogy mikor kell végre felkelni, de ha tehetnéd inkább örök szövetséget kötnél az ágyaddal már megint…
Sportolni reggel? Á, túl korán van, majd napközben. Munka után leszaladni a kondiba? Á, most van idő elintézni a bevásárlást, befizetni a csekkeket, találkozni a barátokkal. Este? Túl késő van már. Majd reggel!
Ismerősek ezek a kifogások? Közben pedig ott motoszkál az a gondolat, hogy de mégis kellene időt szakítani a mozgásra. Hogy rég találkoztál a futócipőddel. Hogy a tervezett életmódváltás újra tolódik napokat, heteket, hónapokat a motiváció hiányában.
Elkezdeni sokszor nem könnyű, de fenntartani sem. Fura lehet ezt olvasni, de sok mindent köszönhetek a Covid-19-nek. Például, hogy a sportolás újra aktív része lett az életemnek.
Az elmúlt több, mint másfél évben nem telt el úgy nap, hogy a futócipőm valamilyen aktivitásban ne lett volna velem. Persze voltak rosszabb napok, amikor tolódott az aznapi mozgás, napszakról napszakra. Ilyenkor szerencsére szembejött velem egy insta story, hogy X is mozgott ma. A következőben Y is kondiban kezdtea napot. Ezek a 15 másodperces kis impulzusok, rám mindig motiváló tényezőként hatnak, hogy igen ő is megcsinálta, én is be tudom iktatni a napomba azt az 50-60 percet.
A legnagyobb ilyen social médiás motiváló tényező számomra HÖOK elnökünk, Murai Lackó (@muraiman), aki szinte minden reggelét edzéssel kezdi. Számtalanszor voltam már úgy, hogy reggel fetrengtem volna még, majd látva a történetét 6:30-kor azon kaptam magam, hogy húzom a futócipőt vagy már én is a súlyt emelgetem a piciny lakásban.
Kárpáti Krisztina (@karpatikriszta) divat marketinges megörökített futásai is elindítanak bennem valamit - bár a divatot is szeretem, elsősorban a futás miatt követem őt. Kriszta bejegyzéseiben kendőzetlenül beszél a futással való kapcsolatáról. Mennyit és milyen idő alatt vagy intenzitással futott. Ez egyszerre motiváló és olykor megnyugtató is. A leghosszabb futóköreimet Kárpáti Kriszta insta profiljának köszönhetem. És milyen jó, is hogy szembe jöttek velem!
A közösségi média mellett, az én motiváló erőm továbbá a barátaimmal való közös beszélgetésekben is jelen van. Amikor éppen arról diskurálunk, hogy ki mit edzett, vagy mennyit futott valahogy mindig motiváltabb leszek. De ilyen még a különböző edző appok aktivitása is. Minél több ideje edzek, annál több érmet kapok. Sosem akartam cserkész lenni, de elég jó érzés, amikor feldobja a köszönetnyilvánítást, hogy egy éve edzek vele, vagy gratulál, amiért a hónapban teljesítettem az 50 kilométeres kihívást.
Most biztos, azon jár az agyad, hogy persze ez mind szép és jó, na de akkor is. Vagy persze neki könnyű, mert… Hidd el én is viaskodom önmagammal sokszor. Van, hogy győz a fáradtság, van, hogy a napi dolgok hatalmasodnak el rajtam. Nem könnyű olykor nekem sem. De a fent leírtak sokszor el tudnak billenteni a mozgás irányába.
Lehet, hogy nálad ezek nem válnak be. Lehet, hogy a te motivációd másból fakad. Nem vagyunk egyformák. A lényeg, azonban ugyanaz. Legyen valami, ami elűzi a kisördögöt, amikor reggel a másik oldaladra fordulnál, vagy este lezuhannál a TV elé. Szóval hajrá!
Jánosik Zsuzsanna