Könyvekkel a Kárpát-medencében - így adományoz a HÖOK Külhoni Program

Honnan jött a könyvadományozás ötlete?

Az első könyvadományozásunkra 2019-ben került sor, akkor az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karára vittünk egy 500 könyvből álló csomagot. 2021 végén újabb, több mint 500 könyvből álló adomány jutott a birtokunkba. Szerettük volna, hogy ezek a könyvek a lehető legjobb helyre kerüljenek a Kárpát-medencében, ezért kiírtunk egy pályázatot. A felhívásunkra öt pályázat érkezett, ezek közül három volt közösségi célú, így úgy döntöttünk, hogy ezeket mind támogatjuk. Felvettük a kapcsolatot több potenciális adományozóval és rövid időn belül már közel 1200 könyvet számlált a gyűjteményünk, amit már bőkezűen és igazságosan tudtunk felosztani a három pályázó szervezet között. A külhoni partnereink a Magyarfülpösi Szórványkollégium, a Vajdasági Magyar Diákszövetség (VAMADISZ) és a Kölcsey Ferenc Szakkollégium Hallgatói Önkormányzata lettek.

A Külhoni Program célja elsődlegesen az, hogy képviselje a magyar hallgatók érdekeit a Kárpát-medencében és élő kapcsolatot ápoljon a helyi hallgatói önkormányzatokkal, ifjúsági- és diákszervezetekkel, ugyanakkor azt is fontosnak tartjuk, hogy társadalmi felelősségvállalást mutassunk. Tulajdonképpen ebbe illeszkedik a könyvadomány-projekt is, amivel a célunk, hogy a magyar nyelvet és kultúrát népszerűsítsük, és a lehetőségeinkhez mérten támogassunk olyan szervezeteket, akik a napi szintű munkájukban ezért dolgoznak.

Milyen könyvek érkeztek, és honnan?

A könyveket több magánadományozónak és az ELTE Társadalomtudományi Kar Könyvtárának köszönhetjük. A könyvtártól értelemszerűen tudományos jellegű könyvek, kurrens szakirodalmak, elsősorban társadalomtudományi művek érkeztek, míg a magánadományokban rendkívül változatos műfajokkal találkoztunk. Az adományozott könyvek zömében magyar szépirodalmi, történelmi, ismeretterjesztő könyvek, de akadtak orvosi szakkönyvek, gyerekkönyvek, ifjúsági irodalmak, művészettörténeti könyvek, de szótárak, útikönyvek és képeskönyvek is. A legtávolabbról érkező adományt egyébként Svájcból kaptuk, egy híres magyar karmesternek és feleségének hagyatékából. Lányuknak, aki a felajánlást tette, az volt az egyetlen kérése, hogy találjunk jó helyet a könyveknek. Azt gondolom, ezt sikerült teljesítenünk.

Hány helyre sikerült könyvet vinni?

Összesen öt helyszínre vittünk könyvadományt, három régióban. Erdélyben a Magyarfülpösi Szórványkollégium fogadta a gyermekkönyvekből, ifjúsági irodalomból álló könyvcsomagot. A Szórványkollégium elképesztő munkát végez, nap mint nap azon dolgoznak, hogy lehetőséget adjanak az anyanyelven való tanulásra a Székely-Mezőségen mélyszegénységben élő gyerekek számára.

A vajdasági könyvadományt, a HÖOK tagszervezete, a Vajdasági Magyar Diákszövetség (VAMADISZ) vette át, akik klubtermükben egy szabad könyvtárat hoznak létre az újvidéki egyetemisták számára.

Kárpátalján több helyszínen is jártunk. Szakkönyveket adományoztunk a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Könyvtára számára, jellemzően irodalmi és történelmi könyveket vittünk a Kisgejőci Egry Ferenc Líceum és  az Oroszi Gimnázium könyvtárába. Ezek a kárpátaljai magyar iskolák kevés támogatáshoz jutnak hozzá, de fontos munkát végeznek a helyi gyermekek anyanyelvű oktatása kapcsán.

Mi volt a legjobb sztori?

Én úgy látom, hogy ez az egész projekt egy „jó sztori”, de szívesen mesélek egy kedves mozzanatot. Az ukrán-magyar határnál álltunk, éppen zajlott az ellenőrzésünk. Természetesen minden papírunk rendben volt, és a szükséges engedélyekkel is rendelkeztünk, de közben izgultunk, hogy minden rendben menjen. Sajnos az ukrán vámosok nem voltak elragadtatva az engedélyek láttán, sőt szerintük nem volt megfelelő a dokumentáció. Megnézték a hátsóülésen álló dobozokat, kinyitották a csomagtartót, ami úgy meg volt pakolva, hogy néhány könyv kizuhant a nyitást követően. Megnézték a könyveket, belelapoztak némelyikbe, közben kérdéseket szegeztek nekünk. Aztán a vámos azt mondta, hogy a mai jó cselekedete az lesz, hogy tovább enged minket. Azt hiszem ez a történet is jól mutatja, hogy a könyveken, a jóakaratunkon, a külhoni partnerek nyitottságán és az utazásaink pontos és részletes tervezésén kívül, szükségünk van még valamire, amit nevezhetünk szerencsének, egy kis emberségnek vagy gondviselésnek is. Remélem ez a későbbi hasonló projektjeink során is kísér majd bennünket.

A Külhoni Programot itt tudjátok követni az Instagramon, és javasoljuk, tegyétek meg, ha további projektekről, jó sztorikról olvasnátok. 

Kovács Eszter Csilla