Elindult a Kooperatív Doktori Program!

A doktorandusz hallgatók mostantól vállalati együttműködésben is feldolgozhatják témájukat a felsőoktatási doktori iskolák keretei között. Molnár Dániel, a Doktoranduszok Országos Szövetségégének elnöke szerint az ITM által indított program egy előremutató lehetőség, melynek részleteit az alábbi beszélgetésünk során igyekeztünk megismerni.

Milyen kihívások vannak jelen a doktori képzésben, amelyekre megoldást jelenthet a Kooperatív Doktori Program?

Molnár Dániel: A doktori képzés reformja a 2016/2017. tanévben kezdődött. Ekkor nem csupán a képzés szerkezete, hanem a doktorandusz ösztöndíj mértéke is módosult. Az első, „képzési és kutatási szakaszban” havonta 140.000 Ft, majd a komplex vizsgát követő második, azaz a „kutatási és disszertációs szakaszban” havonta 180.000 Ft állami ösztöndíjban részesülnek jelenleg a doktoranduszok. Fontos hangsúlyozni, hogy a doktorandusz ösztöndíj csupán az államilag támogatott finanszírozási formában szereplő doktoranduszok számára érhető el. A Kooperatív Doktori Programban megcélzott tudományterületeken (műszaki, természettudományi, informatikai) elérhető munkabéreket alapul véve markánsan kirajzolódik a doktorandusz ösztöndíj és a munkabérek mértéke közötti különbség. Vélhetően ez az egyik ok, amely miatt e tudományterületek szakemberei alacsonyabb mértékben fordulnak az állami ösztöndíjas formában biztosított doktori képzés felé, ugyanis – bár jogilag nem, mégis – számos esetben tekinti összeférhetetlennek az egyetemi struktúra a munkaviszony melletti állami ösztöndíjas képzésben való részvételt. Erre a problémakörre is megoldást nyújthat a Kooperatív Doktori Program, melynek életrehívásával gyakorlatilag legitimálja azt a helyzetet a jogalkotó, hogy a doktorandusz egyszerre rendelkezzen egy állami ösztöndíjas doktorandusz jogviszonnyal, illetve egy főállású munkahellyel. Véleményem szerint a Program előremutató víziókat is közvetít: azok a szakemberek is számításba vehetik a doktori képzésbe való bekapcsolódást, akik – teljesen racionális indoknál fogva – korábban egzisztenciális okokból nem kezdték meg doktori tanulmányaikat. Reményeim szerint a Program felsőoktatási rendszerben való „megcsontosodásával” együtt járhat az a jelenség, hogy már a graduális képzésben lévők is tudatosan készülnek a munkaerőpiacon való megmérettetésre, mialatt az akadémiai szférától sem szakadnak el, ugyanis a Kooperatív Doktori Program által nem kényszerülnek majd a válaszút elé az érintettek a vállalati és az akadémiai karrier relációjában.

Hogyan segíti mindez a hallgatók doktori pályafutását?

M.D.: A doktorandusz hallgatók pályafutását egyrészt emelt ösztöndíjösszeggel támogatja a Program, ami havi nettó 200.000 és 400.000 Ft között mozog a Kooperatív Doktori Kollégium bírálatát követően. Már önmagában ez egy jelentősebb összeg, ami mellé társul az ipari, vagy kutatóintézet havi bértámogatása. Bár ez egy eléggé meghatározó érv lehet többek számára, a program további nagy előnye, hogy az előrehaladás zálogát az akadémiai témavezető és a vállalati társtémavezető vagy szakértő szakmai-tudományos kooperációjával történő témavezetés biztosítja. Az akadémiai oldalról jelentős tudástranszfer valósul meg, elsősorban kutatásmódszertani ismeretek átadásával, míg a vállalati társtémavezető vagy szakértő a szakmai ismeretanyag, az ipari eszközök és akár a kutatás sikeres kivitelezéséhez kapcsolódó extra anyagi ráfordítást biztosítja. Természetesen elképzelhető, hogy a Program kezdetben „gyermekbetegségeket” mutathat, ám valamennyi érintett fél célja, hogy a képzési forma közelebb hozza egymáshoz az vállalati- és az akadémiai szférát, miközben igyekszik kihasználni a különféle szinergikus pontokat is.

Miért ajánlod a programban való részvételt?

M.D.: A programban való részvételt a már említett okokkal tudom indokolni: aki kevésbé képzeli el magát szigorúan akadémiai környezetben, az azon kívül kutathat, de szorosan akadémiai felügyelettel, ami biztosíték a minőségi kimenetelre; aki inkább alkalmazott tudományokban kutatna, annak a Program egyértelműen megadja rá a lehetőséget; ezen kívül a vállalati szektorhoz sokkal inkább közelítő kiegészítő díjazást is biztosít a Program ösztöndíj formájában.

Milyen főbb programelemeket emelnél ki?

M.D.: Maga a díjazás nem egységes, hanem egy skálán mozog, amely a Kollégium döntése alapján kerül meghatározásra. Ez lehetőséget ad arra, hogy az akadémiai ösztöndíjakkal ellentétben ne mindenki ugyanahhoz az összeghez jusson hozzá tudományágtól függetlenül, hanem jobban alkalmazkodjon ezáltal a piaci viszonyokhoz. Jelentkezni tudományterülettől függetlenül lehet, de a program célja elsősorban, hogy a MTMI (matematikai, természettudományi, műszaki és informatikai) területeken szerezzenek doktori fokozatot a résztvevők. Pályázni 12, 17, 24, 29, 36, 41 és 48 hónapra lehet, ami alkalmazkodik ahhoz a gyakorlathoz, amit a doktori képzések a szemeszterek meghatározásánál alkalmaznak. A pályázati időszak alatt mind a témavezető, mind pedig a vállalati társtémavezető vagy szakértő havi bruttó 200.000 Ft támogatást kap. Továbbá az ösztöndíjas hallgató sikeres doktori védése és ennek folyományaként doktori fokozatszerzése esetén bruttó 1 millió Ft további egyszeri díjazás illeti meg őket. A legfontosabb, hogy pályázni 2020. szeptember 15-ig lehet még <az alábbi linken>, így mindenkit bátorítani tudok csak, hogy aki teheti, az mihamarabb éljen ezzel a lehetőséggel, mert még nem késő.

 

Fecser Zsuzsanna