Hallgatói közösségi élet biztonságosan

Mi jellemezte a hallgatói rendezvények alakulását eddig a 2020-as évben?

Zelenák Márk: A hallgatói mozgalom és az összes hallgatói önkormányzat kreativitásáról és helytállásáról tett tanúbizonyságot azzal, hogy minden helyzethez tudnak alkalmazkodni. Szerintem nagyon fontos, hogy a fiatalok felismerték felelősségüket a járvány terjedésének lassításában, mégis azt gondolom, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az egyetemhez és a fiatalsághoz alapvetően hozzátartozik a közösségi élet. Ezért erről nem szabad teljes mértékben lemondanunk, hanem itt is - mint általában az élet számos területén - az élhető, de lehető legbiztonságosabb út a legjobb választás. Számos kulcsfontosságú rendezvény elmaradt, ez nagyon szomorú. Itt főleg kiemelném azt az évfolyamot, akik most jöttek a középiskolából: nekik nagy százalékban elmaradt a bankett, a ballagás is alternatív módon valósult meg, és a gólyatáborok is nagyon sok helyen elmaradtak. Ilyen téren ők a legnagyobb károsultjai a közösségi élet visszaszorulásának, hiszen ezek a rendezvények egyszer vannak egy ember életében, éppen ezért ezeket az élményeket nehéz lesz pótolni a későbbiekben. Mégis, nagyon jó volt azt látni, hogy sok helyen megpróbáltak alternatív megoldást találni és az éppen aktuális, nagyon gyorsan változó helyzethez alkalmazkodni.

Hogyan lehetett reagálni a kezdeti időszakban a járvány okozta változásra, az online térbe való átállásra?

Z.M.: A helyzetre senki nem volt felkészülve. Az egyetemeken is jól látszik, hogy ha nincs a vírushelyzet, akkor az a modernizáció, ami most hirtelen kényszerből végbement a távoktatás keretein belül, valószínűleg csak 5-10 év múlva valósult volna meg. Ilyen téren most sokat léptünk előre, ez ennek az időszaknak egy pozitív hozadéka lehet: a jövőben is sok kontaktórát, meetinget kiválthat az online forma, ami elősegítheti az életünket. Az innováció a rendezvények kapcsán is megjelent. Az év első felében nem volt más lehetőség, csak az online forma: a hallgatók zoomos, skypeos megbeszéléseken vagy messenger videóhívásokon keresztül tudták tartani a kapcsolatot. Ilyen szempontból is a fiatalság és az egyetemi közösség jelesre vizsgázott, hogy mindig megtalálja az éppen aktuális lehetőségeket, amikkel élhet.

Hogyan reagált a HÖOK közösségépítés szempontjából az egyetemi rendezvényterveket is keresztülhúzó járványra?

Z.M.: A HÖOK-ban maximálisan próbáltunk alkalmazkodni az online teremtette világhoz. Tavasszal nem is volt más lehetőségünk, csak online rendezvényeket szervezni. Először online országos Honfoglaló bajnokságot rendeztünk, amin több mint 700 hallgatótársunk vett részt. Szerintem egy forradalmi és a lehetőségekkel élő esemény volt, nagyon pozitív visszhanggal. Utána ezt az intézményi közösségek is átvették és különböző kvíz és kahoot vetélkedőket, online szabaduló szobákat és egyéb kreatív online eseményeket tartottak, amik nagyon jól szimbolizálják, mennyire tudnak a hallgatók alkalmazkodni az adott helyzetekhez. A Honfoglaló után jutott eszünkbe, hogy rendezzünk még egy olyan online bajnokságot, amiben más érdeklődési körű résztvevőket vonzunk be, így jutottunk el az első országos FIFA bajnokságig, ami annak ellenére, csak valamivel szűkebb réteget érintett, nagyon jó hangulatban telt. Végső soron az országos bajnokunk tovább is jutott delegáltként egy nemzetközi versenyre, ahol jól tudott szerepelni, úgyhogy ennek külön örültünk. Bízom abban, hogy pozitív hozadéka lesz a jelenlegi helyzetnek, hogy az online bajnokságok hagyományteremtőek tudnak lenni, és megmaradnak a jövőben is. Látszik, hogy van rájuk igény, hiszen minőségi és jó szórakozási formák tudnak lenni.

Idén tavasszal a hagyományos jelenléti formában vezetőképzőt sem tarthattatok. Mi lett a sorsa így az egyik legfontosabb rendezvénynek?

Z.M.: A Vezetőképző szerintem tényleg az egyik legfontosabb és kiemelt rendezvényünk, ugyanis itt tud megvalósulni az a tudástranszfer, illetve tanulási és a kapcsolatteremetési folyamat, ami az egész országot (és határon túli régiókat is) felölelő hallgatói önkormányzatokat összefogja és tanítja. Évente kétszer, tavasszal és ősszel szoktuk megszervezni, de sajnos idén tavasszal nem volt arra lehetőség, hogy ennek személyesen tudjunk teret adni, de abban mind egyetértettünk, hogy nem lenne szerencsés, ha teljes mértékben elmaradna, hiszen online is kivitelezhető, csak át kellett strukturálnunk. Új név alatt futott a történet, ez lett a HÖOK OnX (ONline Közösségi Session), aminek az volt a lényege, hogy két napon keresztül értékteremtő előadásokat és workshopokat szervezzünk különböző előadókkal és témákkal. A legfőbb célunk az volt, hogy a hallgatói önkormányzati tagok saját területükön fejlődni tudjanak, gyarapítsák tudásukat, azt egymásnak is átadják. Egy-egy ilyen alkalom után kicsit felpezsdül a hallgatói érdekképviseleti élet, mindenki új ötleteket kap, amit saját intézményében meg tud valósítani. Ennek végső soron a hallgatótársaink lesznek az élvezői, hiszen magasabb színvonalú érdekképviseleti tevékenységet és rendezvényeket kapnak.

Mi jellemezte a gólyatáborok megtartását - vagy éppen meg nem tartását? Milyen más alternatívákat vezettek be az intézmények az első évfolyamos hallgatók integrációjának elősegítésére?

Z.M.: A gólyatáborok tekintetében nagyon nehéz volt megoldást találni. Alapvetően volt egy olyan jogi környezet, ami akkor meghatározta a hallgatói rendezvényszervezést, de ebben a helyzetben nem voltak jó döntések, csak döntések voltak. Egy döntés volt az is, hogy megtartják a gólyatáborokat, az is, hogy orientációs napokat tartanak és az is, hogy elmaradnak ezek az események. Mindegyikre volt példa országos szinten. Még így utólag sem tudnám egyébként megmondani, melyik bizonyult helyes vagy helytelen útnak, hiszen mindegyiknek megvoltak az előnyei-hátrányai. Akik megtartották a rendes gólyatábort - korlátozó intézkedésekkel -, nyilván nem tudták ugyanazt a feelinget hozni, mint egy évvel ezelőtt, de még mindig megmaradt a hagyományos integrációs hatás. Orientációs napok bizonyos intézményeknél korábban is léteztek, máshol pedig idén szervezték meg először. Nagyobb százalékban ez új dolog volt mindenhol. Én azt láttam, hogy ezek a kisebb rendezvények jól sikerültek, elérték a céljukat. Végezetül ott volt a harmadik csoport, akik azt mondták, hogy teljes mértékben elmaradnak ezek a rendezvények. Én velük is egyet tudok érteni, hiszen az a bizonytalan környezet, ami mai napig meghatározza az életünket, alátámasztotta és teljesen indokolhatóvá tette ezt a döntést.

Milyen megelőzési intézkedéseket vezettek be ezekre a rendezvényekre vonatkozóan?

Z.M.: A legfontosabb az 500 fős keret megtartása volt, ezt mindenki kivétel nélkül szigorúan betartotta. Voltak kisebb további korlátozó és vírusmegelőző intézkedések, például maszkviselés, folyamatos fertőtlenítés, megfelelő 1,5 m-es védőtávolság megtartása, illetve a különböző nyilatkozatok kitöltetése a résztvevőkkel, hogy nem találkozott igazolt COVID-19 fertőzöttel, nincs tudomása róla, hogy ő az lenne, és nincsenek tünetei vagy felső légúti betegségei. Ezek mind-mind azt a célt szolgálták, hogy megelőzzük a vírus terjedését a tömegrendezvényeken. Sok eseményen beléptetésnél lázmérés is történt, hogyha akinek már ott esetleg láza van, ne léphessen be a rendezvény területére, ezzel is védve a többi résztvevőt. Dicséretes volt továbbá, hogy megpróbálták ezeket a rendezvényeket minél inkább kültéren megtartani, ami rendkívül fontos volt. Szeretném kiemelni az egyéni felelősségvállalást. Azt gondolom, az egyetemisták felnőtt emberek, mindenkinek megvan a saját felelősségérzete, ami szerint eljár. Természetesen szervezői szempontból is fontos az, hogy elősegítsék, hogy ezeket a szabályokat minél inkább betartsák.

Tapasztalsz a hallgatói rendezvények területén bármilyen változást az őszi félévben?

Z.M.: A most szeptembertől elinduló hibrid oktatás új lehetőségeknek adott teret. Teljesen át kellett gondolni a rendezvények struktúráját is. Azok a hallgatói bulik, amik az évkezdést mindenhol meghatározták, most nem kerülhettek megtartásra, ilyenek a szemeszternyitók és a gólyatábor afterpartik. Ezek olyan közösségkovácsoló elemek, amik mindenhol fontosak. Most ezeket mással igyekeztek helyettesíteni. Erre szeptemberben is rengeteg példát lehetett látni: a hallgatók túrázni vagy piknikezni mentek, szabadtéri összejöveteleket tartottak, tehát idén ősszel a közösségépítést nem bulikon keresztül próbálták megvalósítani. Nem olyan régen született arról döntés, hogy 11 óráig működhetnek a vendéglátó egységek, ez erőteljesen érinti a hallgatói életet is. E téren is az arany középutat látom megoldásnak. Nincsen semmi baj, ha a hallgatók találkoznak este egy beszélgetésre, sörözésre, társasozásra, mert ezekre szükség van. A közösségépítő rendezvények megtartására szükség van. Az egyéni felelősség és döntéshozatal itt is fontos szerepet játszik.

Egyébként melyik a kedvenc hallgatói rendezvényed és miért?

Z.M.: Van egy kedvenc rendezvényem, ami a szívemhez legközelebb áll. Én vidéki vagyok, és amikor feljöttem, volt egy álmom, hogy szervezzünk Budapestre egy lakodalmas-éneklős bulit, de fogalmam sem volt, működhet-e. Két évvel ezelőtt egyszer megrendeztük: teltházas volt, mindenki nagyon jól érezte magát. Teljesen idegen dolog volt, hogy egy budapesti nagy szórakozóhelyen mulatós zene szóljon; szintetizátorral, vőféjjel, mennyasszonnyal, vőlegénnyel, minden pompával. Ebből aztán hagyomány is lett. Légből kapott, bolond ötlet volt, ami nagyon jól sült el. Bizakodom, hogy hamarosan újra megrendezhetjük a Mulatáskát!

Hogyha a hallgatóknak szóló rendezvényszervezésről van szó, milyen irányelveket tartasz fontosnak szervezői oldalról?

Z.M.: Mindig elsősorban a résztvevők oldalát kell nézni. Most a biztonság kapta a legnagyobb szerepet, de „békeidőben” is mindig ennek kell az első helyen állnia. Ez után a legfontosabb irányelv, hogy ha valamit csinálunk, szívből, a szabályok betartásával csináljuk, hogy az adott rendezvényen a résztvevő jól érezze magát, és a rendezvény típusától függően elégedetten távozzon. Ha a szervezők egyetemi szinten is ezeket tartják szem előtt, akkor nem lehet baj. Új rendezvényekkel mindig lehet és kell is próbálkozni. Hibázni ezen a téren pedig véleményem szerint nem csak lehet, hanem kell is. Ebből tudjuk megtanulni mi az ami működik és mi az ami nem.

Végezetül mi az az 1 mondat, amit hallgatótársaidnak üzennél?

Z.M.: Ne hagyjuk, hogy a vírus teljesen megszüntesse a közösségi életünket, mert ez az életünk szerves része! Ha másra nincs is lehetőség, a közeli barátainkkal és szeretteinkkel mindig tartsuk a kapcsolatot!

Fecser Zsuzsanna